A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Természettudomány - Juhász Lajos–Vas András: Odulakó madárfajok állományának vizsgálata a Hajdúsági Erdőspusztákon egy keményfa ligeterdőben

Az odútelepen költő fajok éves szaporulata — fogás-visszafogás — módszere alapján a területtel határos és részben távolabbi erdőségek természetes faj utánpótlását biztosítja, így ez mind biológiai, mind természetvédelmi szempontból kiemelt jeletőségű. * * * Programszerű kutatásaink során Debrecentől mintegy 10 km-re elterülő Nagycserei ligeterdőben vizsgáltuk az odúlakó madárfajok állományát, ezek változását. Az erdő denrikol fajainak alaposabb megismerése és egyedszámának gyarapítása édekében 50 odúból álló mesterséges fészekodútelepet alakítottunk ki. Egyes fajok (nagy tarkaharkály, cinegefélék, csuszka) individuális populáció szerkezetének megismeréséhez folyamatosan jelöléseket végeztünk, amely alapot adott nem- és kormegoszlás vizsgálatához és a populációk egyedszámának becslésére. Az eddigi vizsgálatok szerint az erdő odúlakó madárközösségét 17 faj alkotja. Ezek közül ténylegesen és állandó jelleggel költ 13 faj, feltételezett fészkelő 1 faj (nyaktekercs), odúban extrém fészkelő 1 faj (vörösbegy) és rendszeres kóborló 2 faj (szürke küllő, hosszúkarmú fakusz). A fészkelési időszakban az erdő madártársulásában az odúlakó fajok részaránya több mint 40%. Éves szinten 20—40%-os arányban fluktuálva kerülnek ki a megjelölt fajok és egyedek közül. A mesterséges fészekodútelepen 2 év alatt 6 faj költött, jelentős számban. A kihelyezett odúk közel, 60%-át foglalták el fészkelőpárok, ezenkívül mesterséges odútelcpen jelentős számban telepedett meg a védett mogyorós pele. A területen rendszeresen, 6 éve folyó jelölések és visszafogások eredményeképpen vizsgáltuk 5 faj, kor- és 1 faj ivarmegoszlását populációs szinten. A többnyire Y stratégistának számító odúlakó madarak kormegoszlása a klasszikus fiatalodó típusú, (pl. széncinege), de egyes fajoknál a kormegoszlás jóval kiegyenlítettebb (pl. barátcinege). A kiemelt fajként vizsgált széncinege kor- és ivarvizsgálatánál korrelációs hányados szignifikancia értékeit is számítottuk. Az egyes időszakok kor- és ivarviszonyai magas korrelációs hasonlóságot mutatnak, kivéve a téli időszakot. Ekkor a hímek dominanciája fokozottabban érvényesül. Az erdő odúlakó madárközössége stabil, nagy diverzitású, jelentős biológiai és természetvédelmi értéket képvisel, amely a mesterséges fészkelőhely kialakításával eredményesen gyarapítható. Ezúton fejezzük ki köszönetünket e munkához nyújtott segítségért a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek a madárjelölés technikai feltételeinek biztosításáért, a Földművelésügyi Minisztérium Önálló Vadászati és Halászati Osztályának és Debrecen város Önkormányzata Környezetvédelmi Bizottságának az anyagi támogatásért, valamint Fülöp Györgynek a terepi munkában való közreműködéséért. 46