A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Lakner Lajos: Az alakformálás Tamási Áron regényeiben

elbeszélő tudatában van annak, hogy elbeszél, s ez határozza meg stratégiáját. Más tanulmányomban részletesen megmutattam, hogyan kapcsolódik az önkifejezés a hősben közvetlenül megnyilatkozó közösségi és transzcendens értékekhez.'' Most csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy e megnyilatkozási forma által közvetlenül tételezett hitelesség ráruházódik ezekre az értékekre is, érték voltuk, kívánatos jellegük adottként jelenik meg. Ezt hangsúlyozza több Tamási regény zárlata is, ahol a hősök saját akaratukként ismerik fel az egyetemes érvényű közösségi és transzcendens értékrendet. Tamási tehát szimbolikus jelentőségűvé emelte regényei elbeszélőin át a személyességet, amennyiben a világ értelmezhetősége ill. a felismert jelentés átadása feltételének látta.' A Szűzmáriás királyfi valamennyi elemzője szembenézett e fenti problémával, s az ilyen elbeszélői beállításból adódó problémákra, az epikus világ teremtésének lehetetlenségére ill. a regény elhibázott voltára utaltak. A regény elbeszélői nézőpontját Berta Zoltán igyekezett felbontani. Szerinte a Szűzmáriás királyfi alkatának különössége épp a nézőpont különösségéből eredeztethető. Ti. úgy tűnik, mintha a nézőpont centrumában egyszerre vagy váltakovba "egy kollektív szubjektum, vagyis egy népközösségi tudatszféra, egy induviduális szubjektum, a főhős, Csórja Bódi szempontja és valami abszolút szubjektum, transzcendens, világteremtő elrendelés, sors, irányítás"

6 állna. E kompexitás következményeként úgy jelenik meg az elbeszélő, mint akin keresztül mind a három tudat a legközvetlenebbül megnyilvánulhat. Az elbeszélő tehát azt a kitüntetett helyet jelöli az epikai térben, ahol a különböző tudattartalmak találkozhatnak, helyesebben összegződhetnek, s végső jelentésüket elnyerhetik. E mediator szerepkör révén válik az elbeszélő a regény valódi hősévé. A narrátor regényvilágon belüli strukturális helye megegyezik a többi Tamási-regény főhőséével, mind Bódi, mind Abel, mind a Jégtörő Mátyás szelleme, mind pedig a Szülőföldem hőse mediator típusú alak, akik közvetíteni tudna a közösség és a transzcendens létszférák között. E szempontból természetesen az sem véletlen, hogy a Szűzmáriás királyfiban egyedül Bódival kapcsolatban figyelhetjük meg az "erlebte Rede" közlésformát, ahol meglehetősen nehéz vagy éppen lehetetlen az elbeszélői és a szereplői tudat szétválasztása. Az elbeszélői szituáció felderítéséhez azonban azt a perspektívát is meg kell néznünk, amelyen át az elbeszélő látja ill. látatja a történetet, hisz bármely rcgénybcli kijelentés érvényességét és jelentését csak így állapíthatjuk meg. A Szűzmáriás királyfi elbeszélőjének pesrpektíváját egyértelműen egy a tapasztalati világ mélyén működő valóság tudata határozza meg, amely erősen etikai töltésű és célképzetes. Az elbeszélőt a végső beteljesülés tudata formálja át. Bódi valamennyi cselekedetét ez a tudat alakítja célelvűvé, immanens módon célszerűvé. De ennek az időn túli igazságszolgáltatásnak a tudata láttathatja a székely nép önérzetét és pusztulását is mitikusnak. A regény lényegileg arra a kérdésre keresi a választ, hogy Bódi képes-e az önpusztítás mitikus körkörösségét a keresztényi alázat segítségével megváltást ígérő célképzetes történetté formálni. Bódi a megváltás ígérete, aki az érzéki világ mögötti világrend magába fogadásával a remélt jövő élő jelévé stilizálódik. Az elbeszélő tehát mintegy megjövendöli egy ilyen karizmatikus alak eljövetelét. A Szűzmáriás királyfi elbeszélője tehát egyrészt prófétai szerepei ölt magára, ahogy Bódi is próféciát fest a székelyek Máriához való visszatéréséről ill. azáltal való feltámadásukról. Az itt jelzett perspektívával kapcsolatban említhető meg a népballada látásmódja. Az erkölcsi világrend tudatából szemlélt tragikus sorstudat, a drámai hangnem a székely átlagember tipikus "magatartásaként" megjelenített közösségi sors megformálásában figyelhető meg. Az egész regény formaalkotó elveként azonban mégsem értelmezhető, hisz Bódi megformálásában (az emberfeletti kiemelésére törekvés; világjelentőségű "küzdelmei", története) részében a hősének jelenti a paradigmát.

8 4 Lalaier Lajos: Valóságfogalom, regény és művészctszemlélet összefüggése Tamási Áronnál. = Itk, 1993. 5—6. 5 Lakner Lajos: A teremtett világ. Tamási Árom regénymodellje = Életünk, 1991. május. 6 Berta holtán: Szempontok Tamási Áron világképéhez. A szellem jelzőfényei. (Bp., 1988.) 56. 7 Szegedy—Maszák Mihály: Elbeszélő művek jelentésrétegei. Kemény Zsigmond. (Bp., 1989.) 69—88. 8 Vargyas Lajos: A magyar népballada és európa. (Bp., 1960.) 20—34. 430