A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Kormos László: Verbindungen Debrecens und der reformierten Kollegiums mit der europäischen Universitäten in der Aufklärungzeit

FÜGGELÉK A PEREG1VNÁCIÓ LEVÉLTÁRI FORRÁSAI A TISZÁNTÚLI EGYHÁZKERÜLET ÉS KOLLÉGIUM LEVÉLTÁRÁBAN A Tiszántúli Református Egyházkerület és Kollégium Levéltárában (Jelzetben TtREL) található adatok nyomán a XVI. sz.-tól kezdve végig követhetjük a Debreceni Kollégiumban tanult diákok külföldi tanulmányútjait. A forrásokat, kútfőket 4 összefüggő részre bontva mutatom be. I. Felsőbb hatósági rendelkezések külföldi akadémiajárásról E csoportba tartozó források 2 alcsoportot képeznek: 1. Konnányhatósági rendeletek 2. Egyházhatósági rendeletek 1. Konnányhatósági rendeletek Egyházkerületi levéltárunkban több állag és íratsorozatot található, melyben 1606-tól kezdődően vannak elhelyezve a Királyi és Helytartótanácsi (továbbiakban HTT) törvényes rendelkezések. Ezek a következők: a) Egyházkerület iratai között (TtREL I. 3. a.) a kormányhatósági íratok, mint felsőbbhatósági körlevelek szerepelnek. Az egyházmegyei és egyházközségi, valamint egyéb egyházi intézmények irataiban szintén kutatható szinten vannak, az egyházkerületi jegyzőkönyvek 1567-től kezdődően időrendi mutató, 1730-tól pedig tárgy- és névmutató alapján rendezettek. (TtREL I. 1 a.) E rendeletek 1710 után részletesen és folyamatosan foglalkoznak a külföldre menő diákok ügyeivel. 1791—1800 között a Királyi HIT rendeletek megsokszorozódtak, szinte évente érkeztek. Kihirdetésükről a Városi Szenátus gondoskodott. A kiutazási feltételek végrehajtásáért a szuperintendens volt felelős. A felvilágosodás korában az államhatalmi rendelkezések meghatározzák azokat az egyetemeket is, ahova tanulás céljából a diákok kimehetnek. Németországban 5 egyetemet engedélyeztek. (Jéna, Göttingen, Lipcse, Tübingen, Wittenberg.) A kanti filozófia terjedése idején Göttingent is a tiltott egyetemek közzé vették fel neves filozófusának Fichtének tantételei miatt. Különböző nyilvántartásokból kiderül, hogy a debreceni diákok előbb az engedélyezett egyetemekre iratkoztak be, és kinti tartózkodásuk alatt tiltott egyetemekre átiratkoztak, ahonnan hazulról érkező parancsok ellenére sem voltak hajlandók tanulmányuk elvégzése előtt hazatérni. 1827—1828-ben az államhatóság ezért megkövetelte, hogy útleveleiket a külföldi ország követségén és a császári-királyi követségen is be kellett mutatniuk. A diákkibocsátás feltételeként szerepelt a nyelvtudás. A latin mellett francia és német nyelven beszélők mehettek külföldre. b) Patrónusi engedély is a kimenetel feltételéhez tartozott, melyet az 1731. július 17.-e után kibocsátott állami rendeletek többször említenek. E világi befolyást mutatják a külföldi tanulmányutakról is említést őrző (TtREL I. 3. d.) világi urak levelei, (1731—1895) ágensek levelei (TtREL I. 3. e. 1736— 1809).Peregrinációra vonatkozó források elvétve találhatók még az Instanciák (1714—1827) íratsorozatban. (TtREL I. 3. f.) 421