A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Néprajz - Vajda Mária: Gesztusnyelv. A nem-verbális közlések egyik formájáról: a járásról

A hagyományos paraszti viselet hordását, a hozzátartozó mozgáskultúrát a társadalomba való belenevelödés fontos részének tartották. A kicsi lányokat a család idősebb nötagjai vagy a nagylányok tanították a viselethez illő járásmód kialakítására, de ők is lestek a nagylányok menését."

3 Fél Edit írja, hogy az őrhalmi (Nógrád m.) palóc asszony azzal indította el 6 éves kislányát sok, hosszú szoknyás viseletében, hogy "szaporán lépkedjen, nehogy szoknyája úgy tegyen, mint a hugyagiaké, hogy ,rozs, rozs, rozs', hanem úgy tegyen, hogy ,búza, búza, bÚza . Amikor a népviseletet elhagyták, megváltozott a járás, fesztelenebbé vált a testtartás. A városi ruhához nem illik a feszes tartás, el kell engednie magát annak, aki viseli. Csak így más a járás is, mert a szűk ruha nem mozdulhat. Viselőjének hosszúkat lépve, egyenletes lapos lépésben kell mennie, majdnem csúsztatva, egész talpra lépve. Karját nem "lóbázza" többé, könnyedén tartja, elengedett ujjakkal, csukott ököllel, befelé fordított hüvelykkel. Ezt a tartást és járást nem könnyű megszokni. A viseletet elhagyó matyó tudja jól, hogy az ő "városias" tartása, mozgása még mindig más, mint az igazi városiaké.

6 Városi ruhák esetében a többségében még viseletet hordó idősebb asszonyok nem tudják megtanítani lányaikat az újfajta öltözék megkívánta mozgásformákra. Ezért a kivetkőzött fiatalok — ha jól szabott, ízléses ruhákat vesznek is magukra — mozgása esetlen, nem az öltözék stílusának megfelelő. A modern, városi öltözködés és az ezt igénylő mozgásformák még ma sincsenek szinkronban az eddig kialakult életformával.

66 Individuális tulajdonságok Az emberek járásmódjából gyakran következtetni lehet a jellemre, az individuális tulajdonságokra. Már a középkorban felismerték, hogy minden embernek sajátos, jellemző járása van. így különbözteti meg pl. Megenburg természettörténete a lassú és hirtelen haragú embereket a járásmódjuk alapján.

67 Az ügyetlen vagy rest mozgású embert országszerte ezzel a szólással illetik: "Se járása, se ugrása". A kényeskedő, a földet szinte csak lábujheggyel érintő járású emberre mondják: "Úgy jár, mint a macska a dióhéjban".

69 A kevély, gőgös emberre nemcsak a test tartása, s a nézése jellemző, hanem épp oly szembetűnő és kirívó a járása is. Ezt juttatják különbözőképpen kifejezésre a következő szólások is: "Úgy áll és jár-kel, mintha tagjait pecekkel feszítették volna ki"; "Hányja, veti magát"; "maga veti ember": "magát hányó, vető"; "hányaveti"; "tojáson jár"; "nem is éri talpa a' földet, úgy lép"; "nem is porzik utánna".

10 A módos, hetyke járást még egy német eredetű névvel is kifejezi a régi nyelv, sőt több helyen a mai nép is: gangos, a német gang szóból. Pl.: "A leányok nevelésében nagy gondviseletlenség vagyon, mert tsinnyosgatás, ruha-tzifrázás, gangosán lépés az-az kevélységre-való tanítás minden nevelések." Olvashatjuk Pázmány Péternél.

11 A németben a ló járásáról vett metaforával azt is mondják a kevélyről: hochtrabend.

72 A régi levéltári iratok között, egyes körözvényekben, vagy egyéb alkalmakkor testileg ismertetni kívánt leírásokban gyakran találkozhat a kutató olyan népnyelvből való szavakkal, melyek rendkívül érdekes adalékokkal szolgálnak vizsgált témánk szempontjából, s egyben an63 vö.: Gergely K. 1978. i. m. 243. 64 Fél £.: 1952. i. m. 408. 65 Fél E. é. n. i. m. 548. 66 Gergely K. 1978. i. m. 267. 67 vö.: E. Hoffmann — Krayer — //. Bechtold — Staubli: Handwörterbuch des deutschen Aberglaubens. Bd. III. (Berlin — Leipzig, 1930—1931) 439—440. 68 O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások (Bp., 1966) 315. 69 O. Nagy G. 1966. i. m. 453.: Szegeden: "Úgy jár, mint macska a dijó-héjba" —Kovács J. 1901. i. m. 469. 70 L.: Zolnay Gyula: A kevélység kifejezései a magyar nyelvben = Ethn. 1895. 96. 71 Pázmány Péter: Vasárnapi és ünnepi prédikációk (Pozsony, 1636) 1124., vö.: Magyar Nyelvtörténeti Szótár (Szerk.: Szarvas Gábor — Simonyi Zsigmond, Bp., 1890) 1061. 72 Zolnay Gy. 1895. i. m. 96. 354