A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Természettudomány - Juhász Lajos–Vas András: Odulakó madárfajok állományának vizsgálata a Hajdúsági Erdőspusztákon egy keményfa ligeterdőben

Örvös légykapó (Ficedula albicollis) Minden évben rendszeres őszi — tavaszi vonuló, de fészkelése 1992-ig nem minden évben bizonyított. 1986-ban 1 pár, 1987-ben 2, 1988-ben 1, 1991-ben 3 pár fészkelt mesterséges odúban. Fészkelése során jelentős a tojás és fióka mortalitás (1991-ben 4 fészek közül csak egyben volt sikeres költés). Seregély (Stumm vulgaris) A Nagycserei ligeterdő domináns fészkelője. Nagyszámban költ természetes odúban. 1990ben 8 pár mesterséges odúban fészkelt. A mesterséges odúban fészkelő fajok közül ennél a fajnál volt a legnagyobb mortalitás a lerakott tojásszám és a kirepült fíókaszám között (51,61%). Az 1990-es költési időszakban erős kompetíciót tapasztaltunk a seregély és a széncinege között. Nyolc mesterséges odúban lévő seregély fészek közül öt alatt már előzőleg megépített széncinege fészket találtunk. Az egyik cinege fészket 5 tojás lerakása után foglalta el seregély. Az odúlakó madárfajok aránya a vizsgált terület madárközösségében Az 1989—91-ben jelölt madarak közül az odúlakó madarak részaránya az 1. ábrán látható. Itt figyelmen kívül hagytuk az odúban jelölt fiókák számát, mivel ez jelentős torzulást okozna. A fészkelési időszakban az itt előforduló madárfajok fészkelési szintek szerinti megoszlása alapján 4 csoportba sorolhatók: a/ Terrikol: a talajban, aljnövényzetben (max. 0,5 m magasságig) költő fajok b/ Fruticikol: a cserjeszintben költő fajok, melyek fészküket bokrokra, fákra rakják, de mindig alacsonyan(l—3 m) c/ Dendrikol: a fatörzsszintben költő fajok tartoznak, ezek a tulajdonképpeni odúlakó madarak d/ Arborikol: a lombkorona szintben költők, fészküket mindig magasan a fák lombkoronájába építik. Az ábráról leolvasható (2. ábra), hogy a legnépesebb kategóriát az odúlakó madarak jelentik. A dendrikol fészkelők jelentős számát két tényezővel lehet magyarázni. Az egyik, hogy az öreg fás ligeterdők jelentős számú természetes odúja, repedése, valamint a nagyszámú harkályodú jó fészkelési lehetőséget nyújt, másrészt az erdő, illetve a környező területek megfelelő táplálkozási lehetőséget biztosítanak. A fészkelési időszakban az odúlakó madarak részaránya (2. ábra) mintegy 40%, míg az egész éves jelölési eredmények alapján (1. ábra) 20,5% — 37,6% közötti. Ennek az oka, hogy az évi jelölési adatok magukba foglalják az őszi — tavaszi madárvonuláskor nagyszámban jelölt, tömegesen megjelenő fajokat (vörösbegy, barátka). 1990—91-ben 6 faj költött mesterséges fészekodúban. E fajok arányát a 3. és 4. ábrán tüntettük fel. Jelen vizsgálatunk tárgyát képező keményfa ligeterdő az alföldi (nyírségi) homok területek jellegzetes klimax stádiumát elérő társulása. A szintezett és tagolt növényzet, a nagy diverzitású cserjeszint és gazdag lombkoronaszint főképpen a rovarevő madarak számára biztos megélhetési forrást jelent. Az erdő potenciális eltartó képessége lehetővé teszi a mesterséges fészekodvakban megtelepedett madárfajok eredményes fészkelését és fióka nevelését is. Különösen vonatkozik ez mindazon fajokra, amelyek az erdei környezetben táplálkoznak. Az odúlakó madarak nagy diverzitású, fajgazdag közössége az erdő ökológiai állapotának egyik értékmérője, a táplálékláncban fontos szabályzó faktor. 32