A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Természettudomány - Juhász Lajos–Vas András: Odulakó madárfajok állományának vizsgálata a Hajdúsági Erdőspusztákon egy keményfa ligeterdőben

8. kép: Barátcinege fészekalj Hosszúkarmú fahisz (Certhia familiáris) Montán elemként színesíti az erdő faunáját. Jelenléte madártani érdekesség, mivel hazánkban 700 m-nél magasabb hegyvidékeken költ {Haraszthy, 1984). Gyűrűzési vizsgálatok során (1990. IX. 17. IX. 29.) 1 - 1 példányát jelöltük. E példányok valószínűleg kóborló egyedek voltak. Rövidkarmú fakiisz (Certhia brachydactyla) 1991-ben sikerült a mintaterületünkön fészkelését bizonyítani. A fészek 1,5 m magasan akácfa kéregrepedésében épült. Az összehordott fészekanyag vastagsága alapján több éve fakusz fészekként funkcionáló helyről van szó. Gyűrűzések során jelöltük (1990. IX. 13. IX. 29. 1991 IX. 28., 1992. IV. 8.) 1 - 1 példányát. A már megjelölt egyedek visszafogása különösen 1991-ben nagy gyakorisággal történt. Vörösbegy (Erithacus rubecula) A vörösbegy sajátos helyet foglal el az odúköltő madarak között, mivel nagyfokú alkalmazkodó képessége folytán költ odúban, illetve mesterséges fészekodúban (Haraszthy, 1984). A hazai irodalom is több esetben számol be odúban költő vörösbegyről (Dénes, 1981; DénesGyarmati, 1981; Nagy, 1980). A területen 2 alkalommal tapasztaltuk mesterséges fészekodúban extrém fészkelését. 1988-ban 2 m, 1991-ben 5 m magasan függő odúban fészkelt sikeresen. A vörösbegy tavaszi — őszi madárvonulás során domináns madárfaja a Nagycserei ligeterdőnek. Ezt mutatják a madárjelölési eredmények is. Éves viszonylatban is a fogott példányok 1/3-a vörösbegy (1988-ban 36,84%, 1989-ben 34,72%, 1990-ben 41,99%, 1991-ben 32,26%). Megfigyelésünk szerint költési időszakban a fészkelő párok száma 10—12. 30