A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Természettudomány - Juhász Lajos–Vas András: Odulakó madárfajok állományának vizsgálata a Hajdúsági Erdőspusztákon egy keményfa ligeterdőben

hez az alapot a fogás — visszafogás 6 éves adatsora jelentette. A kifejlett korban megfogott egyedeknek meghatároztuk — lehetőség szerint — a korát és a nemét {Swensson, 1975; Busse, 1984). A befogások japán függönyhálóval történtek, állandó jelleggel kialakított gyűrűzőhciyeken. A tavaszi és őszi vonulási időszakban szinkron jelöléseket végeztünk. A fészkelési időszakban a fészekodúknál, a téli időszakban etetőhelynél irányított jelölések is folytak. Az adatgyűjtést kiegészítették a vizuális megfigyelések, territórium térképezés. Ez utóbbinál Moshat (1986) ajánlása alapján I.P.A. módszert alkalmaztunk. Adatainkból következtetni lehet a vizsgálati terület odúlakő madarainak faji összetételére, fészkelési viszonyaira, költési eredményeire, egyes fajok kor- ivarmegoszlására, egyedszám sűrűségre, populáció nagyság becslésre és a mesterséges odúkban fészkelő fajok diverzitás viszonyaira. A vizsgálati terület odúlakó madarainak ökofaunisztikai jellemzése A következőkben a Nagycserei ligeterdőben a két éves vizsgálati periódus során megfigyelt 17 odúlakó madárfaj társulástani és ökofaunisztikai viszonyait tárgyaljuk. Búbos banka (Upupa epops) E faj az Erdőspusztán rendszeresen költ az elszórt tanyák és a hétvégi házak, üdülő telkek környékén (Aradi és Fintha, 1974). Legtöbbször épületek repedéseiben, faliüregekben, kutak oldalában stb. fészkel. Vizsgálati területünkön minden évben 1-2 költőpár jelenik meg. Ezek a madarak az erdőszéli kiligetesedő mozaik területek fészkelői harkályok vágta odvakban. Táplálékot kereső egyedek a ligeterdő tisztásain, illetve az erdőt övező legelőkön, szántókon gyakorta megfigyelhetők. Az eddigiek során erdőszélen felállított hálókban 2 pd.-t jelöltünk (1990. IV. 21.; 1992. V. 13.). Nyaktekercs (Jynx torquilla) Az Erdőspusztán fészkel, sőt mesterséges fészekodúban is megtelepedett a Vekeri-tó mellett 1982-ben kialakított fészekodútelepen. 9 fiókáját eredményesen kiröpítette (Juhász, 1984). A területen fészkelése nem bizonyított, de rendszeresen észleltük a kora tavaszi és fészkelési időszakban (1991. III. 23. 4-6 pd.). Gyűrűzések alkalmával ezidáig 1 alkalommal fogtunk 1 példányt. Zöld küllő (Picus viridis) A vizsgálati területen rendszeresen minden aszpektusban észleltük. Fészkelését csak 1990ben sikerült bizonyítani. A költőpár 8 m magasan fehérnyáron alakította ki odúját. Jelenlétét gyűrűzési adat is bizonyítja (1990. IV. 21.) Szürke küllő (Picus canus) Hazánkban elszórtan költő ritka faj, amelynek állománya fokozatosan csökken (Haraszthy, 1984). Fészkelőhelye öreg tölgyesek, ligeterdők, bükkösök szélei. Alföldi viszonylatban szinte kizárólag az összefüggő keményfa ligeterdők fészkelője. Az 1930-as években néhány pár költött a debreceni Nagyerdőben és a város széli parkokban (Nagy, 1936). 1981-ben a Nagyerdőben 3-4 pár fészkelése valószínű (Juhász, 1983). A Nagycserei ligeterdő madártani értékét növeli, hogy ez a ritka faj őszi-téli — kora tavaszi kóborlási időszakban rendszeresen felbukJcan, sőt 3 példány jelölésre is került (1988. III. 17., 1990. X. 8., 1994. I. 13.). Fekete harkály (Dryocopus martius) Az eredetileg zárt bükkösökre, középhegységi erdőkre jellemző faj az utóbbi 20 évben jelentősebb számban az Alföldön is megjelent. Országos terjeszkedéséről számos közlemény is25