A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Szűcs Ernő: Hadifogság és hazatérés II. (1945. VIII. 25–1946. V. 12.)

kerítéssel határolt táborba fognak szállítani. A másik változat pedig az volt, hogy hazaszállítanak minket. Alapvetően mindkét hír igaznak bizonyult. Borghorst után fogvatartóink kétségtelenül egy olyan táborhelyre vittek bennünket, amelyik minden eddiginél szigorúbb hely volt, ugyanakkor ez lett az elbocsátó táborunk is. Lényegében ide, a Borghorstban történtekhez és az elszállítás kérdéséhez kapcsolódik., hogy az angolok eredetileg hétezer magyart telepítettek a városba és az Eselheidébe szállításhoz ennyi hadifogolyra számítottak. Ehhez rendeltek szerelvényeket és eszerint ütemezték be azok összeállítását. Nagy lehetett azonban csodálkozásuk, amikor az első szerelvény félig is alig telt meg az ahhoz beosztott alakulatokkal. A magyarázat abban volt, hogy a rendkívül enyhe ellenőrzés miatt a magyaroknak több mint fele megszökött. Tették ezt annál nyugodtabban, mert az angolok, ha el is fogtak szökésben lévőket, azokat egy-két napos katonai fogdában tartás után (erről már szó volt az előzőekben) autóval visszahozták Borghorstba, és lehetett a szökést megismételni. így történhetett meg, hogy az itteni hétezer fogoly az Eselheidébe szállítás idejére alig háromezerre olvadt. Az ügy pikantériája az volt, hogy a magyar alakulatok, főképpen azok élelmiszer vételezői vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon késve jelentették a létszám csökkenéseket. Érdekükben állt ez, mert így ők mindenkor a valóságosnál nagyobb létszámra vételeztek, amiből nekik jelentős többletük keletkezett, amit jól tudtak értékesíteni. Eselheide (febr. 5. — május 3.) Február 5-én bevagonírozva a Borghorst-Münster-IIamm Socst-Paderborn-IIövcIhof vonalon szállítottak minket Eselheidébe. Itt nem mindennapi látványban lett részünk. Ez egy komoly, több méter széles és hasonlóan magas szögesdrótkerítéssel körülvett tábor volt, amilyenben az eddigiekben még sohasem fordultunk meg. Sűrűn emelkedtek az őrtornyok is, s ezekben gyorstüzelő automata puskával felszerelt katonák vigyázták a tábort. Később kiderült, hogy a kerítésen kívül, bokamagasságban még drótszálak vannak kifeszítve, amelyek ha belebotlik valaki, jelzőrakétát robbantanak fel, s hogy nagyobb legyen a szigornak még a látszata is, koronként nyitottfedelű tank szaladt végig, kívül a kerítés mentén. Belül pedig egyetlen, combmagasságban kifeszített drót figyelmeztetett arra, hogy tilos 10 méternél közelebb menni a tábor kerítéséhez. Ellenkező esetbe lőnek az őrök. Sajnos e szabály megszegésének áldozata is lett. Sötétedés után erősfényű lámpák világítottak meg a kerítést és annak közelét. A tábor több részre, blokkra volt osztva. Köztük közös sorakozótér feküdt, ahová néhányszor ki is kellett vonulnunk, s ilyenkor az angolok megszámláltak bennünket. Eselheidében is külön részlegben tartották a katonákat, külön a leventéket. Állítólag 12 ezren voltunk itt, mind magyarok. Angol táborparancsnokunk nem sok kedvességgel volt a magyar ifjak irányában. Ez a magatartása egyesek szerint abban gyökeredzett, hogy a háború utolsó napjaiban az ő páncélos alakulata ellen a németek bevetették a magyar légvédelmi hadapród iskola (Nagyvárad) tíz-egynéhány éves növendékeit és a pontosan s jól tüzelő ifjak miatt a háború alatti legnagyobb veszteségét szenvedte el a parancsnok egysége. Ráadásul ez a bizonyos hadapród egység is ott volt a mi táborunkban. Ezckután ez az angol tiszt nem fogadta el, hogy minket magyar ifjakat a németek hurcoltak el otthonról, s mi áldozatai vagyunk a háborúnak. Még azt is el kell mondani táborhelyünkről, hogy talaja bokáig érő homokból állt és tilos volt a földre leülni, mert a hírek szerint, 65 ezer orosz hadifogoly pusztult el itt a németek idején. A terepet tehát rendkívül fertőzöttnek kelett tekintetnünk. A németek, mielőtt hadifogolytábornak használták volna Eselheidét, itt képezték ki, az "Afrika Korps" katonáit, a Rommel tábornok hadseregét. Sivár homokjával erre alkalmas is lehetett. A tábor lakóépületei még a németek által épített fabarakkokból, és az ezek közé később, az angolok által épített félhenger alakú, hullámlemez falu házakból állt. Ez utóbbiak — lakóik szerint —, az elkövetkező hónapokban tűrhetetlenül melegnek bizonyultak. Nem is csoda, mert az egész tábor területén fűszál sem igen volt, nemhogy árnyékot adó fa. Itt tartózkodásunk hónapjai alatt változatlanul folyt az iskolai foglalkozás és teljesen megszűnt a német civilekkel való kapcsolat. Elsivárosodott az életünk, beszélgetéseink egyre in258