A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Szűcs Ernő: Hadifogság és hazatérés II. (1945. VIII. 25–1946. V. 12.)

Sz. Kovács pedig csodás türelmére felvágta a dohányt és kis készülékkel több mint 900 cigarettát csavartak ki a cserével szerzett dohányból. A csavartcigaretta ára ezidőben 3—4 márka volt. Következésképpen három nap alatt a befektetett 200 (+cigarettapapír ára) márka jó 2700 márka tisztanyereségük mutatkozott. A Hunyadi—Biczó—Nyírő ágy legénység pedig kenyérrel, zsemlével, egyéb süteményekkel kereskedett. Ezeknek az áruknak mérsékeltebb kereslete volt, mint a cigarettának, de azért érdemesnek mutatkozott a velük való foglalkozás is. Magam angol cigarettát árultam.

6 Tevékenységem döntő része azonban az volt, hogy mivel mi időről-időre angol katonai mosószappant kaptunk ellátmányba, amit a német civilek szíves-örömest megvettek kenyérért, mert ők még mindig csak a háború alatti szappanpótlőt kapták üzleteinkben. Én ebbe az üzletágba dolgoztam be magam. Voltak már családjaim, ahová cserére elvittem a szappant és ebből nekem tekintélyes hasznom lett. Ezefelül nem egyszer vacsoravendégül is láttak a civilek. Ilyenkor a kereskedelmi parnercim között családias környezetben lehettem, ami ezidőben érthetően hihetetlenül kellemes volt számomra, hazájától távolra vetett hadifogolynak. Jellemző volt kapcsolatunkra — amikor megjött a parancs Eselheidebe, következő állomáshelyünkre vonultatásunkra, hatalmas méretű előzőleg vásárolt lemezjátszónkat, amit nem akartunk cipelni, elajándékoztuk az egyik családnak. Visszatérve jövedelmi forrásaim ismertetéséhez, a harmadik üzletágam a pokróckereskedelem lett. Ennek az adott alapot, hogy az angolok igen sok pokrócot utaltak ki nekünk. Nekem pl. 7,5 pokrócom volt. Társaim többen is szívesen adtak el ezekből. Egy pokróc ára a táborban 30 márka volt. Nos, én a pokrócokat átvettem a tulajdonostól (nem megvettem!), és elvittem a 200—300 méterre fekvő vasútállomásra, ahol 100 márkát adtak érte. A vasutasok a münsteri feketepiacra szállították az árut, s nyilván ők is jól kerestek rajta. Én sem panaszkodhattam a néhányszáz méteres sétám haszonkulcsának nagyságáról. Következő kereseti forrásom volt, hogy egy kibombázott, fabarakkban lakó család részére segítettem kis négykerekű kocsival (Bollerwagen) fát hozni az erdőből. Ezért az illetőtől melegvacsorát és ezenfelül 1 kg kenyeret kaptam. Bár semmi nem korlátozta üzleti tevékenységemet, magam mégis csak annyiban folytattam, hogy elegendő ennivalót, megfelelő ruházatot teremtsek magamnak. Ebből csak annyi nézeteltérsem volt Undi Károly századparancsnokommal, hogy én sohasem kaptam a koronként osztásra került ruhákból, fehérneműkből bakancsokból. Ezen igazságtalanságon felmérgelődve egy alkalommal közöltem vele, hogy mostsem, mint máskorsem kaptam semmit és alig egy félóra telt el az osztástól, s nekem már itt van a vállfámon egy teljesen új nadrág. Tehát olyanoknak adják a pótlásokat, akik nem becsülik meg, hanem szinte azonnal eladják. Nem tudott megcáfolni! Mindenesetre mi heten, ha üzleteltünk is, de kicsinyben csináltuk a dolgot. Tudtunk azonban négy magyar katonáról a másik gyárban, akik az ottani üzem udvarán álló fabarakkban szabályosan áruházat (Tauschwarenhaus) rendeztek be.

7 Kapható volt nálunk dán vajkonzerv, portugál szardínia, legkülönfélébb cigaretta, öltöny stb. Elsősorban aranyért, ezüstért lehetett náluk vásárolni. Messzeföldről jöttek hozzájuk a vevők, elsősorban civilek. Honnan-honnan nem, egy dzsippet is beszereztek. Állítólag Hollandiába is átjártak áruért. Óriási értékre tehettek szert. Később — amikor utolsó táborhelyünkre átirányítottak bennünket — árukészletükből nagy kiárusítást rendeztek Borghorstban. Az ezután megmaradt készletüket pedig felesbe szállíttatták az arra vállalkozókkal az új táborba. A kereskedelmi élet mellett sokkal lényegesebbnek tartom a kulturális életben felmutatott eredményeket. Nánássy Géza, Dér György zongoraművészek, Tegzes György pedig karnagyként több olyan koncertet is összeállítottak: "Chor der borghorster ungarischen Erzieher" és "Hungarian Rhapsodies" cím alatt, amelyek hatalmas sikert arattak.

8 Zenészeink ügyes fogásként átírták négy szólamra az angol himnuszt, s amikor a városparancsnok megjelent az elő6 A cigarettákat egy Macskássy (civilben filmes volt) nevű szegről-végről rokontól kaptam, aki angolul tudott és az angol katonai rendőrökkel járt ellenőrző körutakon. (A lakosság fele ekkor már hadifogoly volt!) Itt jegyzem meg, hogy reggel 6 órától este 10 óráig szabadon sétálhattunk a városban és attól 10 km-es körzetben. 7 "Tauschwarenhaus" volt cégnévként kiírva, azaz "Csereáruk áruháza" 8 "A borghorsti magyar nevelők kórusa" 253