A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Szűcs Ernő: Hadifogság és hazatérés II. (1945. VIII. 25–1946. V. 12.)

ággyal Dorogról kihozott 8—10 levente foglalta el. A borghorsti tél igen enyhe volt, hó pl. egyetlenegyszer esett, az időjárás inkább a magyarországi őszhöz, mintsem a léihez volt hasonlatos. Mégis a hűvösebb napok bekövetkeztével néhányunknak az az ötlete támadt, hogy a dorogiak által lakott helyiség alatti részt — mivel sarokban volt, csak két oldalát — be kellene deszkáznunk saját magunknak. A gondolatot tett követte. Az így létrehozott új hajlékunkban három emeletes ágyat helyeztünk el. Az egyiknél az alsó fekvőrészt kiszélesítettük. Ott ketten, Nyírő Károly és Biczó István, felettük Hunyadi Attila aludtak. Mi Sz. Kovács Miklóssal a bejárattal szembeni, a három közül a középső ágyat foglaltuk cl. Micu aludt felül, én pedig alul. A harmadik ágy — a bejárattól jobbra —, lakói Vargha Sándor és Kőváry Tibor voltak. A három ágy által közrefogott kis négyzet alakú részbe egy négyzet alakú asztalt és két lócát (egy nemet katonai lócát kettéfűrészeltünk, mert csak így fért be az asztal mellé) csináltunk.

5 Szobánknak a teremmel érintkező két oldala készült deszkából. Ebbe a sarokba egy ügyes leventével készítettünk cigarettával díjazva őt —, kályhát. Ez egy deszkadobogóra helyezett kb. 30—40 cm magas lábakon álló, erősfalú vashordőcska volt. Maga a hordó, azaz a kályhatest kb. 40 cm átmérőjű, 60—70 cm magas, tüzelőtérrel és hamutartóval rendelkező, nyitható-csukható ajtajú alkotás volt. Nagy probléma lett azonban a kályhacső kérdés. A cső a tüzelőtérből kivezető, a deszkafalon áthatoló, átnyúló részét még aránylag könnyen megoldottuk, mégpedig alján-tetején kivágott, egymásba csúsztatott konzervdobozokból. A könyökcső azonban már "furmányos" dolog lett. Először is egy 40 x 40 cm felületű, 70 cm magas bádogból készült kekszcsdoboz oldalába vezettük be a már leírt, a kályhától jövő csövet, majd a kekszcsdoboz tetejéből ki, a több méter magasságban levő tetőablakon keresztül a szabadba egy újabb cső lett vezetve. Igen ám, de a kályhakészítőnk ez utóbbi csövet ereszcsatorna darabból akarta elkészíteni. Ennek az lett a következménye, hogy alig gyújtottunk be a kályhánkba, ez a cső szétolvadt, és nagy zörgéssel lezuhant. Ezt követően egy jó 20 cm átmérőjű öntöttvas gyárkéményt "szerzett" barátunk, ez meg még bennünket is majdnem kihúzott a szobánkból, nemhogy a kályha melegét. E problémák után végül sikerült megoldást találni, kis szobácskánk kellemes, meleg fészek lett. Márcsak azért is, mert deszka falainkat, valamint a mennyezetet is (ne hulljon ránk szemét a felettünk lakóktól) erős viaszos papírral kitapétáztuk, így a meleget is sikerült megőriznünk. Nyolc nagy, méteres magasságú fémdobozunk, mint tartalék, állandóan tele volt kiváló minőségű szénnel és a begyújtásukhoz szükséges fa is mindig bőven került. Egyik nap — s ez jellemezte a kályháért folytatott próbálkozásunk sikerét, — néhányan arra kértek engedélyt, hogy a könyökcsőként használt kekszcsdobozunkat agyaggal betapaszthassák és azt három darab emeletes ággyal körülvehessek. Ezt még azzal tetézték, hogy az udvaron lévő rcpülőgépszárnyakról leszerelt alumínium lemezekkel ágyaik földszinti, külső oldalát körbeszegezték. így nyertek maguknak a fűtetlen nagy teremben egy aránylag meleg kuckót. A mi szobánk komfortjához tartozott, hogy egy jó 50 cm átmérőjű gyári lámpaernyőt mosdónak használtuk. Ezt ugyanis megfordítva egy nagyobb kekszcsdobozra helyeztük és mosdás után az elszűkítctt nyakrészében — ami eredetileg bclclógott a kekszesdobozba —, lévő dugót kihúztuk, s ekkor az elhasznált víz a tartóállvány feladatát is ellátó tartályba lefolyt. Ez utóbbit, közülünk a soronkövetkezők naponként kiürítették. Ugyanezek gondokodtak az ivó- és mosdóvizünk kannában való behozataláról is. A rendszeressé vált napi 2x2 órás foglalkozások után általában e helyiségben tartózkodtunk "szobatársaimmal". Időnként azonban korántsem csak kártyázással, sakkozással töltöttük, hanem felcsaptunk kereskedőnek. Kőváry Tibor mindennap az angol kantinba járt dolgozni, ahol munkájáért bőséges kosztot és időről-időre konzervet, pipere cikkeket, csokoládét kapott. Ezeket ő és Vargha árusította zászlóaljunknál. Legnagyobb üzletük az volt, amikor Tibor 200 márkáért 1 kg szemeskávét vett az angoloktól. Ezt elcserélték 1 kg levelesdohányra egy babkávét már évek óta nem látott német gazdával. 5 A szobánknak volt egy üvegablaka a nagyteremre, de olyan homályos volt ennek ellenére is a helyiség, hogy nappal is égetni kellett benne a villanyt. 252