A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Szűcs Ernő: Hadifogság és hazatérés II. (1945. VIII. 25–1946. V. 12.)

lődtem. Elindultam haza, haza a tehénistállóba, haza a töredezett szalmára, a borjúbőgés közé, ami kijutott nekem, a hazátlan hadifogolynak. Utam egy sűrű erdőn vezetett keresztül. A varázs ismét elfogott. Nagyerdő, szép séták, kedves emlékek. Közben az erdő ritkult, lassan elfogyott. Kiértem az erdőből. Visszatekintettem, de nem láttam a tengerből már semmit. Eltűnt a víz, eltűnt a torony, s eltűnt a varázslat kis manója is, s ott találtam magamat az erdő szélén állván egyedül, elhagyottan." Mint a kétségtelenül túlságosan is érzclemdús dolgozatból is kitűnik, nekem az Alföldre való fiúnak óriási élmény volt a tenger, de a másik — a tulajdonképpeni főérzés —, azonban a hazavágyódás, az otthonra gondolás volt. Mindez nem volt véletlen. Szülővárosomtól, Debrecentől immár 11 hónapja, szeretteimtől és hazámtól is közel féléve elszakadtam. Egyre többet foglalkoztatott engemet is, másokat is a hazatérés gondolata. Ez időben keltek szárnyra olyan hírek — hivatkozva az állítólagos magyar rádió által közöltekre —, hogy rövidesen megkezdődik keletről (szovjet fogságból), de nyugatról is a hazaszállítás (szept. 8.), és megszüntetik a hadifogolyként kezelésünket. Ezek a híresztelések valótlannak bizonyultak, és bizony hosszú hónapok múlva térhettünk csak haza. Fricderikcnhofi kulturális életünknek alaphangját nyilvánvalóan az iskolai foglalkozások adták meg, de ezenfelül szabadelőadások is szervezésre kerültek. Korántsem véletlenül, hanem az ázsiai hadieseményeket követően aug. 31-én: "Az atomról" hallhattunk előadást. Két héttel később, szept. 14-én pedig: a "Technika és társadalom" című rendezvényre került sor. Közben szept. 11-én késő délután Herbert lludtncr és zenekara adott térzenét a tanya udvarán. Műsoruk a következő volt: Kasztenyetta: Beszélj nekem a szerelemről!, Ilaranghívás, Karaván, Kiéli dal, Dadogó dal, Katihoz, Ó, Péter, Hegedű szóló, Egyveleg Krajnertől, Dalaterni, gudi-gudi (fox), Barcelona, Török dal, Két dalocska. Hogy honnan jött ez a zenekar? nem tudnám megmondani. Vélhetőleg valamelyik táborban szerveződött, s sorrajárta a környező hadifogolytáborokat, és minimális bcléptidíjért (1 márka) elszórakoztatott rövid két órára, de a mindennapok szürkeségével szemben, újszerűségével több napra szóló eredményt ért el. Kizökkentett bennünket a veszélyes egyhangúságból. Programjukon végigtekintve első látásra szembetűnő a könnyedségre, a szórakoztatásra törekvés, romantikával fűszerezve. Számomra kikapcsolódást jelentett az is, hogy szept. 3-án Dönsdorfban, szept. 10-én Barendsdorfban, szept. 25-én ugyancsak Barcnsdorfban futárszolgálatban, illetve látogatóban voltam az ottani magyaroknál. Ezek az utak pár kilométeres gyaloglást jelentettek, de javuló erőnlétünk mellett ezek inkább kikapcsolódásnak, számítottak, mint tehernek, vagy kellemetlen megbízatásnak. Az eddigi életvitelünkhöz viszonyítva újszerűnek számított a gyakori sakkozás és néha a malmozás, amelyek kétségtelen előrelépésnek voltak tekinthetők a Barcndsdorfban felvett kártyázási szokásokhoz viszonyítva. Azt mondani sem kell, hogy a sakkfigurákat maguk a fogolytársak faragták. Táborunkban többször volt istentisztelet, szept. 19-én pedig misét tartottak. Mivel ez a nap szerdára esett, így a délutáni órák elmaradtak az iskolában. Új szokásként felvettem, hogy a már említett verses kötetből néhány költeményt megtanultam. így vettem sorra — természetesen nem véletlenül — "Szeretnélek még egyszer látni", vagy a "Hol a leány" című költeményeket, igaz a "Puszta télen" című verset is ekkor tanultam meg. Az előző kettőre korántsem véletlenül került sor, mert egykori, debreceni tánciskolái ismeretségem révén volt kire gondolom. Alig egy hónapi tartózkodás után a küszöbön lévő ősz a közeledő tél miatt az angolok ismét új táborhelyre irányítottak bennünket. Schleswig-Holstein az utóbbi félév alatt alaposan fel lett élve (foglyok, kibombázott családok), mert 1945. májusára a lakosság létszáma az eredetinek legalább kétszeresére nőtt ebben a körzetben, így csoportunkat, de más hadifoglyokat is délebbre, bennünket a holland határhoz közeli területre vitték. Szeptember 26-án, a kiadott parancsnak megfelelően csomagoltunk. Másnap hajnali 3 órakor ébresztő volt. Kávéosztás után, reggel fél 6 órakor autókkal Oldenburgba szállítottak minket, ahol azután éjjel sátorban aludtunk, majd bevagoníroztak bennünket. (Én a Kassel 29 802 számú kocsiba jutottam) és a Lensahn—

Neustadt—Lübeck—Hamburg vonalon utazott a leventék iskolás zászlóalja. Kö250