A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Arnóth Sándor: Adalékok a püspökladányi zsidók történetéhez

A centrum Nádudvar. A hajdú- és kunvárosok nem engedik be őket. Más falvak az ő számukra érdektelenek. Távol esnek az utaktól, piacközponttól. Csak telítődés után vállalják a távoli, kicsi falvak tartós benépesítését. Itt látszik igazán a nemesi birtokok vonzereje. Állandó és biztos megélhetést adnak. Erre jó példa a kisnemesi falu: Földes. 1839-ben 161 zsidó élt itt, 1821-ben 37. Az 1848-as összeírás 166-ot említ. A 166-ból 95 Földesen, 10 Nádudvaron, 7 Galíciában, a többi ismeretlen helyen született. Az eddigi adatok is meggyőzően bizonyítják, hogy a lélekszám-növekedés erőteljes, a foglalkozások differenciálódnak. Az is nyilvánvaló, a városok és a kiváltságokkal rendelkező települések akadályozzák a beköltözést. A nemesi birtokok, illetve a közlekedési szempontból előnyös falvak viszont nagy vonzerővel bírnak. Csak ezek telítődése után próbálkoznak más helyen megmaradni. Ezek az adatok bizonyítják, hogy az asszimiláció kezdeteinél tartunk. Olyan időről van szó, amikor a görögnek nevezett kereskedők és tőkések ideje lejárt, s a városok civis polgársága nem akar új konkurrenciát.

8 Újabb jelentős változást az 1840. évi 29. tc.

9

hoz, amelynek értelmében a bányavárosok kivételével mindenütt letelepedhetnek és folytathatják eddigi tevékenységüket. Ezek a rendelkezések az első lépéseket jelentették az emancipáció felé, és lassan változott a kényszer szülte együttműkdés a nemesség és a zsidók között. A polgárosodás átalakítja ezt a viszonyt. Belső szervezettségük is sokat változik. Új rabbiságok alakulnak. 1846-ban Kisvarda válik ki először a nagykállói kerületből. Megjelenik az új feladatú főrabbi. 1846-ban Benedek Salamonnak hívják.* //. A forradalom után 1849. július 28-án az országgyűlés megszavazza az emancipációt.

11 Rendkívüli a hatása. A zsidóság egységesen a szabadságharc mellé állt. A bukás után az önkény őket is korlátozza jogaikban, de az időleges és részleges. 1852-ben megnyílik előttük az ügyvédi pálya, 1859-ben a szabad iparvállalás, fejlesztés, 1860-ban az ingatlan bírhatás, majd 1867-ben az emancipáció ad új lehetőségeket. "Megjegyezendő, hogy a monarchiái cenzusok 1869 után a zsidót izraelita vallásnak, nem nemzetiségnek tüntették fel."

12 Ebben az időben már nyomon követhető a zsidóság földrajzi és vagyoni differenciálódása. A Dunántúlon, az Alföldön erős a polgárosodás, az északi és keleti megyékben jóval elmaradottabbak élnek. Hierarchiájuk élére a meggazdagodott és nagyszámú terménykereskedői réteg került. Ettől az időtől kezdve gyorsul meg ugrásszerűen fejlődésük. így pl. Debrecenben 1848-ben csak mintegy 100 izraelita lakott, 1869-re ez a szám 1919-re emelkedett.

13 1873 után a gazdasági fejlődés új szakasza kezdődik. Kirobban a világválság, amely nálunk erős agrárválságot okoz. Ugyanebben az időben az ipari és az agrárfejlődés modern szakasza kezdődik. Az izraelita üzletemberek tőkéjére fokozottabban szükség van a gazdaságban, s nekik pedig a magyarsághoz való mind teljesebb asszimilációra. Az ipar és a mezőgazdaság fejlődése kezdetben nagymennyiségű külföldi, majd egyre inkább hazai tőke felhasználásával 8 Schematismus venerabilis dei Agriensis Annum Jesu Cristi MDCCCXVI-MDCCCXL, = Országos Széchenyi Könyvtár 9 Magyar Törvénytár. 1000—1895 Corpus Juris Hungarici, (Szer.: Csíki Kálmán, Kolosváry Sándor Milleneumi Emlékkiadás Bp. 1899.) 10 Jólesz Károly: Kisvarda és környéke zsidósága (Tel Aviv, 1980.) 179. 11 Magyarország története 7/1.k. 700. 12 Hanák: Zsidókérdés, i.m. 67. 13 Gonda Moshe Elijahu: A debreceni zsidók száz éve (Tel Aviv é.n.) A mártíthalált halt debreceni és környékbeli zsidók emlékére. 209