A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Töll László: A számszeríjról – A Déri Múzeum számszeríjai

csapódásnál 580 joule. Ezek az adatok természetesen hozzávetőlegesek, tájékoztató jellegűek a sok bizonytalansági tényező miatt. Mindazonáltal sok hasznos információval is szolgálnak: a számításokból kiderült, hogy a számszeríjnyílvesszőnek nagyon nagy a légellenállási együtthatója, tehát az esetleges szembeszél igen nagy hátrányt jelentett a számszeríjászoknak. A számításokból az is kiderül, hogy a 40-45' között kilőtt nyílvesszők olyan magasra emelkednek, hogy a holtpontról visszafelé indulva majdnem visszanyerik kilövési sebességüket, s ezáltal energiájukat. Ez a tény magyarázatul szolgálhat a wisby tömegsírban talált olyan koponyasérülésekre, amelyeknél a fejtetőn hatolt be a nyílvessző. A dán íjászok jól ismerték fegyverük ezen tulajdonságát, s már messziről elkezdték "leolvasztani" a gotlandiak seregét. Ezt az átütőerőt érzékeltendő az 500 joule energia megfelel 50 kg egy méterről való leejtésének, ami a nyílvessző esetében egy pillanatig 1 négyzetmilliméteren összpontosul. . . (54. kép). A számszeríjász ezt a nyílvesszőt rendkívül pontosan tudta célba juttatni, mert 50 méteren a lövedék kb. 3—4 cm-t esik. A célzás kétpontos irányzékkal történt: ahogy az íjász az arca előtt jobb kezével megmarkolta a tust, fölülre került begörbített hüvelykujja, amelynek kiugró első ujjperce lett a hátsó pont, a nyílvessző hegye pedig az első pont. A legtöbb íjon megjelölték azt a helyet, ahová a hüvelykujjat kellett illeszteni. Erre a pontosságra jó példa Brest 1388ban történt ostroma. Froissart följegyezte, hogy a genovai íjászok fölszivárogtak a várfalak alá, s minden lőrést úgy "tűz" alatt tartottak, hogy a védők ki se tudták dugni a fejüket. Ez túlzásnak tűnhet, de azóta számos várásatásnál találtak olyan sisakot, melyeknek tetején volt a jellegzetes, rombusz alakú lyuk, de az átütés belülről történt! A szerencsétlen katona tehát kinézett valamelyik résen, s a lent várakozó számszeríjász egy pillanat alatt keresztüllőtte a fejét.

52 A kiszámított adatok alapján összegzésül azt állapíthatjuk meg, hogy a számszeríj leghatásosabb lőtávolsága 0—80 m és fölfelé lövés esetén 400—470 m között van. E távolságokon hordoz akkora energiát, mely a lemezpáncélokra is komoly veszélyt jelent. Itt kell megemlítenünk, hogy a nagy tömegben kilőtt nyílvesszőknek igen erős lehetett a pszichikai hatása, mert a szembenálló félnek hosszú másodpercei voltak arra, hogy szemlélje a feléje közeledő nyílfelhőt, miközben nehéz lehetett szabadulni attól a gondolattól, hogy az egyik eltalálja. A számszeríj majd ujjnyi vastagságú nyílvesszője által okozott seb a kemény kézitusákban szerzett sérülésekhez hozzászokott kortársak szemében is elborzasztó volt. Ezek a sebek valóban szörnyűek abból a szempontból, hogy a fej-, torok- és szívlővést kivéve nem okoz azonnali, de szinte biztos halált igen! A nyíl által ütött mély, roncsolt seb vagy elvérezteti az áldozatot, vagy — rosszabb esetben — vérmérgezést okoz, ami még kínosabb vég, s az esetleges felgyógyulás után mindig ott kísértett az egy életre szóló rokkantság nyomorúsága. Ezt a hatásosságot jól tükrözi Joinville lovag emlékirata a VI. keresztes hadjáratról, melyben megjegyzi, hogy az egyik csetepatéból hazatérve lova tizenöt, ő maga pedig öt szaracén nyílvesszőt "hozott vissza", melyek nem okoztak komoly sebeket. Ugyanakkor arról is említést tesz, hogy két számszeríjnyílvessző biztosan megöli a legerősebb hadimént is. Hozzá kell tenni, hogy a számszeríjlövedék nem úgy öl, mint a lőfegyver golyója. Hatását nem sokk által fejti ki, hanem 51 A lövedék erejét még jól mutálja az alábbi elméleti "okoskodás": Ha egy nagy számszeríj nehéz nyílvesszője mintegy 85—90 m/sec sebességgel és 400—50 joule energiával ferdén csapódik be egy páncélzatra, az elpattanás miatt ennek az energiának 25 százalékát veszíti el, akkor is mintegy 100—150 joule energiájú ütés éri a lovagot. Hogy ez milyen nagy energia, könnyebben szemléltethető, ha arra gondolunk, hogy mintegy 120 joule mozgási energiával rendelkezik a negyedik emeletről lezuhanó virágcserép. Bár szőrszálhasogatásnak tűnhet, visszautalnék Anna hercegnő írására, melyben azt írja, hogy akit eltalálnak, nem is érzik a lövést. Ennek is meg van a magyarázata. A megfelelő erejű ütés a mellkas tájékán, különösen szívüreg környékén egy pillanatra megállíthatja a szívet, ami eszméletvesztéshez vezet, hasonlóan a fejre mért ütéshez. Ebből két következtetés is levonható: nem mindig túlzás az, ami annak tűnik, másrészt igen nagy erejű ütésnek kell lenni ami ezt a hatást kiváltja, ugyanis egy egészséges embernek 120/130 joule energiájú ütésre "van szüksége" ahhoz, hogy ez bekövetkezzen. 52 Harmuth i.m, 51. 53 Harmuth i.m, 31. 153 i