A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Töll László: A számszeríjról – A Déri Múzeum számszeríjai

41. kép A DF.3/145. Its/., tekervény képe kinyitott acélházzal, a fogasléc nélkül. Az erőátvitel nagyságát az is jelzi, hogy azt a 14 cm-es utat, mélyet a húr a nyugalmi helyzetéből a dióig megtesz a fogasléc által feszítve, az a közel 45 méternyi körkörösen leírt út "váltja" ki, melyet a kezelő keze megtesz tekerés közben. nézett ki, hogy a nyílvessző közepére kötözött zsákocskába lassan égő puskaportöltést tömtek, amiből gyújtózsinór lógott ki. A zsinór meggyújtás után lőtték ki a felégetendő célra a szakállas hegyű nyílvesszőt. A nagy erejű lövedéket ilyen fejjel nagyon nehéz volt kirángatni a fagerendázatból, s természetesen olyan helyekre igyekeztek lőni, ahol alig lehetett elérni. A merész "tűzoltóra" a többi íjász természetcsen céllövészetet rendezett. . . (49. kép) A vadászati célra szolgáló vesszők igen változatosak. A vadász mindenkor a célnak megfelelően válaszhatta ki a nyílvesszőt. Voltak hegyes, villás, vágó és szakállas nyílcsúcsok prémes állatok elejtésére, ütő és koronás nyilak arra az esetre, ha az állat gereznájat kímélni akarták vagy élve kellett kézre keríteni. (45. kép, 7—12) A vadásznyilak sokkal finomabb kivitelűek, mint a harci vesszők, előfordul, hogy végüket csontlappal zárják le, s vezetőszárnyuk néha elefántcsontból vagy hattyútollból is készülhetett (50. kép). A középkorban a hadi nyílvesszőket óriási tömegben állították elő. Jellemző, hogy 1223 és 1293 között az angliai Malemort család közel 1 millió nyílvesszőt gyártott. A dolog különlegessége, hogy a vezetőszárnyak, és a nyílba vájt hornyok előállításához speciális gépeket használtak, mai szakkifejezéssel élve ez volt az első "szabványosított tömegtermelés"

6 (51. kép). 45 Kalmár János: Régi magyar fegyverek (Bp, 1971) 148. 46 Vernard Foley, George Palmer és Werner Soedel: The Crossbow, — Scientific American, 1985. január, 86. 148