A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Töll László: A számszeríjról – A Déri Múzeum számszeríjai

32. kép Ugyanebben a korban jelennek meg a különböző felhúzókaros megfeszítési módok is. Ilyen pl. az ún. zergeláb-emelő, melynek összecsukható változata csuklós tagokból áll. Az íves kétágú villarészt a törzs kétoldalt kinyúló oldalcsapjára helyezték, a rövidebb, kettős karmú tagot pedig az idegbe akasztották. A kihajtott, leghosszabb kar végét hátrafelé forgatva az ideget úgy feszítették meg, hogy azt a dióba akaszthatták. Nagy előnye ennek a szerkezetnek, hogy lovon is használható, hiszen működtetéséhez csak a kezekre volt szükség, s aránylag gyors művelet volt, bár csak a könnyebb ívekhez használhatták. (39. kép) Ahogy nőtt az ívek ereje, egyre erősebb, újabb, nagyobb áttételű felhúzószerkezeteket igényeltek. A XIV. sz. második felétől és a XV. sz.-ban két rendszer terjedt el. Az egyik az angol, vagy motollás, a másik a német, vagy tekervényes szerkezet. Az angol rendszer nem más, mint egy csigasor. (40. kép) A szerkezet kettős karmú csigás részét az idegbe akasztották, a forgató kétkaros tengelyt, amelyre a zsinór felcsavarodik, fémtok segítségével a törzs hátsó végére húzták. Az ideg megfeszítésekor a lövész egyik lábával a kengyelbe lépve azt a talajon tartotta, s a kétkaros tengelyt forgatva az ideget megfeszítette. Sok előnye volt ennek a szerkezetnek: a legerősebb íveket is föl lehetett húzni ezzel az eszközzel, előállítása aránylag olcsó, egyszerű, készítésénél a görgők szimmetrikus kovácsolására kellett ügyelni. Hátránya, hogy csak állva lehetett használni, és az esetleges zsinórszakadás végzetes kimenetelű lehetett. A tekervény teljesen más elven működik: egyszerűbb, méreteiben is mást mutat. Karmos végű fogaslécből áll, amelyet fogaskerék forgatásával — megfelelő áttétellel — hoztak moz141