A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Töll László: A számszeríjról – A Déri Múzeum számszeríjai

4. kép A katona hátára szíjjazott nagyméretű pajzsot, ún: pavesét hord, de esetenként le lehetett támasztani a földre is. Az íj felhúzásánál az íjász hátatfordított az ellenségnek, kicsit meggörnyedve "dolgozott". Hatásos védelmet nyert, ahogy ezt a pajzsból nyílvesszők mutatják. A harcoson saladé sisak van, testét sodrony és brigantin fedi. Az íjászok előnyben részesítették az ilyen "lágy" vértezeteket, hogy könnyebben mozoghassanak. Bár vannak olyan ábrázolások, ahol gyalogos lövészek lemezvértbe vannak öltözve. fegyverük sajátosságai miatt várostromban, várvédelemben, és mesterlövészi feladatoknál nyújthatnak maximális teljesítményt, ahol manőverezésre is szükség volt, harcértéküket nem lehetett igazán kihasználni. Meg kell említeni, hogy a gyalogos harcászatban is kapnak helyet, mind a svájci talpasoknál, mind a német landsknechteknél. Ábrázolásokon jól látható, hogy a gyalogos négyszög előtt menetelnek, és az ellenséges alakzatot igyekeznek szétzilálni nyilaikkal. Előfordul, hogy az alabárdosok közé állnak be, s azok vállai fölött lőnek át. Gyakori az, hogy a támadó négyszög bal szárnyán látunk számszeríjászokat. Azért helyezkednek el itt, mert így tudják a szemben álló négyszög jobb oldalát lőni, s ezen az oldalon többnyire nincsenek pajzsok, mert azt a bal karon szokták hordani. A landsknechtek előszeretettel alkalmazták azt a módszert, hogy lövészeiket a négyszög közepén egy tömbben állították fel, s ezek akkor léptek 119