A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)
Természettudomány - Lovas Márton: Polgár természeti viszonyai, növény- és állatvilága
térség árvízmentesítésének munkálatai Vásárhelyi Pál tervei szerint még ebben az évben elkezdődtek. 9 A mocsárvilág megszüntetésének első lépése a Tiszadob-Urkomi "Széchenyi-gát" megépítése volt, ami 1846-1859 között készült el. Ebben a térségben vágták át a Tisza legnagyobb kanyarulatát és terelték a folyót 8,2 km hosszan új mesterséges mederbe. Jelentős volt a Tisza-szabályozási terv részeként megvalósult Folyás-Selypes elkötése a Tiszától. Addig a Tisza árvizei itt léptek ki a mederből, s öntötték el az egész Hortobágyot, s vízutánpótlásukkal akadályozták a mocsarak kiszárítását. Az utolsó ilyen árvíz 1888-ban volt, amit az ármentesítések miatt kialakult magas árvízszint idézett elő, úgy, hogy a korábban teljesen biztonságosnak tartott Tiszalök-Tiszadob közötti magaslatokon áthömpölyögve ömlött a víz a Hortobágyra. 8 Ezekre a rendkívüli erőfeszítéseket követelő munkálatokra és az azokat megindító ünnepélyes "első" kapavágásra a tiszadobi parton álló emlékművek emlékeztetnek bennünket. A következetesen megvalósított árvízmentesítési és csatornázási munkák nyomán a polgári határt ma számos csatorna, mesterséges tó, ér teszi változatossá. A második legnagyobb folyóvíz az ásott Nyugati-főcsatorna. Számunkra azonban a Tiszadobtól Délre kezdődő érrendszer, mely a Tisza bal partja közelében többször el- és összeágazik, s különböző név alatt halad Délnek, inkább az érdekes. Az északi szakasz neve: Királyér-Felsőselypes-főcsatorna (35 km. 242 km 2 vízgyűjtővel), a déli az Alsóselypes-IIataj-Völgyes-Árkuséri főcsatorna (89,5 km. 630 km 2 ). Ezekbe a rendszerekbe futnak be a Sulymosháti, a Morotvaközi, az Alsóréti, a Polgár határmenti, a Füzesi, a Farkaséri, a Bivalyhalmi, a Tiszakeszi csatornák. Az örötvényközben a IIódos-Örötvény-Kengyellaposi-csatornarendszer biztosítja a belvizek el-, illetve az öntözővizek odavezetését. Folyás községtől keletre a Bágy-Szandalik-főcsatorna rendszert találjuk. 10 A vízi, vízhez kötődő növények, állatok szempontjából a folyók, csatornarendszerek mellett a legfontosabb élőhelyek a tavak. Polgár és Folyás határában a Halastavat, a Tinólaposi halastavat, a Bivalyhalmi és a Gelci-halastó mellett a Selypes egykori nagy morotváiban kialakult Csikordot, Patkóst, Kígyóst kell kiemelten megemlítenünk. A határt járva, tehát a halmok, az egykori és a mai folyómederek, csatornák, nagyobb vízfelületű tavak, a morotvák teszik változatossá a képet. Ezen a viszonylag változatos felszínen a mai szemlélőnek már kevésbé feltűnő a "hátak", mint a Sulymoshát, Farkashát, Ferenci-hát, Lopó-hát, Szégyés-hát, vagy a "laposok", mint a Pálinkás-lapos, Tinó-lapos, vagy a "fenekek", mint a Fátyol-fenék, Nádas-fenék léte, pedig mint láttuk az ármentesítések előtt elsősorban a hátak voltak alkalmasak a legeltetésre, földművelésre, míg a laposokat sokszor víz borította, s mocsarak, esetleg nedves mocsárrétek alakultak ki rajtuk. A NÖVÉNYVILÁG KIA1AKUIÁSA Az eddigiek ismeretében megkísérelhetjük elképzelni, milyen is lehetett a táj az ember megjelenésekor, ami vidékünkön a neolitikumban (i.e. 6000-4000) történt. A Tisza, a Hortobágy és mcllékfolyócskáik az áradások alkalmával elöntötték a területet, melynek mélyebb részein kiterjedt mocsárvilág alakult ki. A hátakon ligetes ritkás erdők jöttek létre, a magas löszhátakon pedig száraz erdősztyepptölgyesek. 9. Nyakas Miklós: A jobbágyfelszabadítástól az I. világháborúig. In: Bencsik János: Polgár története. (Polgár 1974.) 324-357. 10. Somogyi et al.: im. 110. Továbbá: Papp F.: im. 28 42
