A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Természettudomány - Lovas Márton: Polgár természeti viszonyai, növény- és állatvilága

A pleisztocén (Jégkorszak) rétegek vastagsága Polgárnál a 300 métert is eléri. Ez a rétegsor, főleg a felső rétegek, apró- és középszemű homokból állnak, melyekből a jégkorszak végi szelek futóhomokot fújtak ki, így a magasabban fekvő részeket letarolták, a mélyebben fekvő részeken pedig iszapos lösztakaró képződött. A táj növény- és állatvilágának kialakulásában ezek a földtörténeti események, s az általuk létrehozott körülmények nagy szerepet játszottak. Különösen a 2,5 millió éve kezdődött jégkorszak (Pleisztocén) váltakozó klímaviszonyai befolyásolták jelentősen Alföldünk növényvilágának kialakulását. A mintegy 10 000 éve kezdődött jelenkorban (Holocén) tájunk arculatát két tényező alakította számottevően: az egyik a Tisza; a másik az ember. A Tisza mederváltozásai során a jégkorszak végén kialakult homokbuckákat letarolta. Nagyobb buckák csak Tiszadobtól Délre és Polgár környékén maradtak meg, itt vastagabb lösztakaró védte meg ezeket. Ahol a lösz vékonyabb volt, ott még korábban a jégkorszak végi erős szelek a buckákat átrendezték.

3 Ezt a jelenséget Polgártól Délre is megfigyelhetjük, ahol a Nagy-Bogát-halom, a Kis-Bágyhalma, a Bágy-halma, a Bivaly-halom és a Csősz-halom emelkedik. A Tisza által letarolt, majd később rossz lefolyásúvá vált területeken az újholocénban réti-agyag képződés ment végbe. Különösen Polgártól Északra vannak ilyen területek és a Folyás-Görbeháza közötti lefolyástalan medencében.

4 Polgártól Délre iszapos lösz-felszíneket találhatunk, melyeket gyakran szakít meg egy-egy elhagyóit folyómeder, vagy morotva - ezek mélyebb részei gyakran elszikesedtek. A Tisza menti 0,5-4,0 km sávban a folyó oldalazó mozgása következtében, minden régebbi forma lepusztult és a Tisza üledékei rakódtak le, melyeken fiatal öntéstalajok képződtek.

5 A Tisza mai, Tokaj-Szolnok közötti nyomvonalát a pleisztocén-holocén határán foglalhatta el, mert a Sajó és a Zagyva torkolatvidékci ekkor süllyedtek le. Az elhagyott medrek így váltak a későbbiekben az árvizeknek egészen a Körösök és a Berettyó vidékéig vezető csatornáivá a hortobágyi-sárréti mocsárvilág vízutánpótlő lehetőségeivé.

6 A vizekben, mocsarakban bővelkedő táj, már az újkőkor (i.e.5 000) óta emberi lakóhelyül szolgált. Polgár környékén számos újkőkori lelőhelyet ismerünk, melyekről a vonaldíszes kultúra különböző leletei, (Polgár-Szilmcgi, Polgár-Csőszhalmi csoport) és a bükki kultúrára jellemző leletek kerültek elő. A rézkort, a bronzkort és a vaskort egyaránt számos lelőhely, leletegyüttes reprezentálja, bizonyítva: területünk víz-nemjárta részei folyamatosan lakottak voltak. Az ember kezdetben csak kevéssé befolyásolhatta a táj természetes arculatát. Elsősorban az erdők mennyisége csökkenhetett, mert a fát szerszámnak, építőanyagnak, tüzelőnek egyaránt használta, majd, hogy állatainak legelőt, magának szántókat biztosítson, később égetéssel is irtotta. A hatalmas mocsárvilág azonban sokáig érintetlen volt. Lecsapolásuk a XVIII. században kezdődött. Először az egykori medreket, melyek a mocsarak vízutánpótlását biztosították, zár3. Borsy Zoltán: Hortobágy. In: Pécsi Márton szerk: A tiszai Alföld. (Bp. 1969.) 86-88. 4. Temcsiné: im. 11. ugyanitt a Polgár környéki löszről is. 5. Borsy: im. 88. 6. Somogyi Sándor-Lászlóffy Woldcmár-Rónay András: Vízrajz. In: Pécsi Márton szerk. A tiszai Alföld. (Bp.1969.) 101. 7. M. Nepper Ibolya: Polgár és környéke a népvándorlás koráig. In: Bencsik János szerk. Polgár története (Polgár 1974.) 13-22. 40