A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Fekete Csaba: Jánki Péter munkássága a Kollégiumi Könyvtárban

Jánki katalógusának formai és tartalmi jellemzőit láttuk. Maróthi későbbi munkája szinte minden részletben eltérő, formai és tartalmi szempontból egyaránt. Csak a viszgálódás teljes hiánya fedhette el ezeket a különbségeket a méltatok előtt. Maróthi érdemei természetesen valóságosak, - a maguk helyén és a maguk mivoltában. Részletes tanulmányozásukat itt csak annyival előlegezem, hogy katalogizálási módszerének sajátosságait vázolom, a Jánkiéval való egybevetésre szorítkozva. A külsőségeket tekintve: (1) Maróthi nem rovatol. Ez nem jelenti, hogy a leirás elemeinek (néhány apró kivételt nem számítva) nincs nála rögzített rendje, hanem az, hogy ezek együtt alkotják a mű ismérveit. (2) Csak némelykor jelzi a kötetek állapotát, mikor az értékes munka megőrzésre méltó, de csonka volt. (3) Nem praepositioval, mintegy mondatba foglaltan jelöli a rétalakot, In 8vo majori helyett egyszerűen ennyit ír: 8. (4) A jelzetek rovatát még ugyan meghúzza, de már ezek fölé sem írja oda a rovatok jelentését. Ez pedig azért van így, mert nem tartja meg a százados szokás szerinti írásmódot, Th. A. O. 3. lib. 6. helyett így írja: A. 3. 6. (5) Az eddigiek után alig meglepő, hogy még az ábécében sem egyeznek. Jánkinál a szokásos rend: T, U X, Z, V. et W. confiisa. Maróthinál így találjuk: T, V et U, W, X, Z. (6) A szerző nevét függőlegesen soha nem írja, tehát több munkára vonatkozóan, hanem vízszintes vonallal jelzi a szerző ismétlődését. A leírás tartalmi elemeit illetően: (1) Mindenkor közli a keresztnevet, és mindenkor rövidítve, hátravetve, a végén ponttal és zárójelben. Ilyen megoldás még több mint egy évszázadon át általános a bibliográfiákban is. (2) Mindenkor rövid címet közöl, részletező leírást nála nem találunk. (3) Használja ő is a könyv elnevezését, de a magyar munkák leírásában is pontosabb. (4) Az angol vagy német munkák cimét latinul írja le. (5) Rendszóválasztása, besorolása következetes összhangban van az utalózással. (6) Csoportokat alkot. A szerzőtlen munkák nála Anonymi megjelöléssel találhatók, együtt. Akár a kézirattár különválasztásaként tekinthetjük az, hogy az összes ismert kéziratot a Manuscripta rendszóval, egyetlen lapon sorolja el. Jánki könyvtáros utódai közül többnek is megtaláljuk a pótlásait mindkét katalógusban. Ezek részletezett összevetése sem választható el attól, hogyan hasznosította Maróthi a Jánki féle katalógust a maga kedve szerint készített átrendezéskor. Illetve, hogyan támaszkodott a szakrend irányába ható csoportosításkor a már elvégzettekre. (Töltési pl. az angol munkák címét angolul írja be pótláskor.) Mindezeket most nem követhetem végig. Összegezve elmondhatjuk, hogy a két katalógus között (nem csupán a külsőségekben, hanem az elgondolásban és a megvalósítás részleteiben) legalább akkora a küldönbség, mint amekkorát várhatunk az itthoni tanulmányai végére jutott, illetve az azután még többéves külföldi tanulmányút ismeretanyagát hasznosító személyiség alkotása között. Jánki katalógusának eddigi értékeléséből amennyi valóságos, Jánki Pétert illeti. A valós mérlegretétel nem mentegetheti hiányosságait sem, de amiért jár, adassék nevének tisztesség. Következetlen vagy elhibázott megoldással Jánki ideje óta is találkozhatunk egészen váratlan helyeken. 328