A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Fekete Csaba: Jánki Péter munkássága a Kollégiumi Könyvtárban

A levél bizonyosan 1742 végéről keltezhető, amint ezt igazolta Tóth Béla, 41 mindazáltal ő is változatlanul Sinkával egyet állít. A könyvtárosi tevékenykedésre, s a vásárlás eszközlésére megmaradt az akadémiákon tanulók iratai között a Maróthi Györgynek szóló levél Domokos Márton főbírótól, aki a magisztrátus nevében rendelkezik a könyvek és szemléltetési eszközök vásárlásáról és hazahozataláról. Maróthi a tanács kezdeményezésének végrehajtója volt. Nem a tények, hanem a Sinka hangneme hatott Varga Zsigmondra, aki ráadásul ellenkező értelmet ad Szűcs István közlésének. Sinka téves következtetését még tódította. Szerinte már a katalogizálás „Maróthi utasítása, hatása és kezenyoma. Ezzel a Szűcs István sejtése bizo­nyossággá válik... A Maróthi agilis és nagyvonalú könytárpolitikájának lett az eredménye, hogy 1744-ben felállíttatott a Bibliothecae praefectusi, vagy könyvtárigazgatói hivatal és ennek léte­sítésével a coetus felügyeleti és kizárólagos intézkedési joga a könyvtári ügyekben megszűnt." 42 Szűcs István még valóságos dolgokat állít. „Még [az] 1738-dik évben is csak magáról az egy könyvtárnokról van emlékezet, ki ekkor Jánki Péter volt. Ez az egész könyvtárnak új név­tárat az 1714-dik évinél jóval pontosabat, készítette. Ez időben még csak a fentérintett 1702­dik évi rendelés [=utasítás] szolgált a könyvtárnokot kötelező törvény gyanánt. Ugyan c névtár végén Jánki Péter, midőn a könyvtárt gyarapító jóltevők nevét adományuk mellett feljegyezte, úgy nevezi meg prof. Maróthy Györgyöt, mint a ki mind maga több jeles könyvet ajándékozott a könyvtárnak, mind azt is eszközlötte, hogy a városi elöljáróság Belgiumból megrendelt szá­mos könyveket hozatott a tanuló ifjúság számára a collegium könyvtárába. Magát azonban Maróthy Györgyöt a jelzett névtár sehol nem nevezi Bibliotheka Praefcctusnak." Domokos Márton levele magyarázza, hogyan volt eszköze a vásárlásnak Maróthi, hogyan kell az eszközlést értenünk. Varga Zsigmondnak is bőven jutott a pozitivista és liberális Zoványi Jenő támadásából a szellemtörténész Révész Imre ellen. 44 A képzelgésnek és a nem eléggé lelkiismeretes tudo­mányosságnak az elítélésében Zoványi álláspontja szigorú és goromba, de egyáltalán nem jo­gosulatlan. Varga Zsigmondot illetően sem. Azzal azonban nem számolt, hogy sokszor nem nélkülözheti a későbbi kor a varázslók, szentek, vitézek eszményítését; s ha ilyeneket nem ta­41 Könyv és Könyvtár X. 218. 42 Varga Zsigmond op. cit. 1945. 22. - Igen jellemző, hogy műve korábbi változatában (1934) még nem ragadtatja el így magát, hanem csak ennyit írt a katalógusokat sorolva: a harmadik a Jánki Péter sze­nior műve 1737/38-ból. A három közül csak ez utóbbi tekinthető bibliográfiai szempontok szerint ké­szült könyvjegyzéknek". (A Debreceni Református Főiskola Nagykönyvtára írásban és képben. I. 8.). Itt csak annyi az elírás, hogy nem seniorként, hanem egy évvel korábban, könyvtárosként készítette a való­ban katalógusnak tekinthető munkát. A Varga Zsigmond munkáit használók vaskos tévedései olyan apró túlírásokra alapulnak, mint pl. az, hogy a glóbusok rendelését is Maróthi hatásának és kezdeményezésének tekinti, valamint katalogizálási szempontból úgy ítéli meg, hogy ha megjelölné a kiadó nyomda nevét és a mű terjedelmét is, teljesen megfelelne a mai bibliográfiai követelményeknek" - ez a meglátása egyáltalán nem igazolható a részlete­sebb vizsgálódás által. Máig ismétlődő tévedés forrása például ez a megállapítása: „Des Cartes népszerű­ségét mutatja egyébként az is, hogy az 1703. évről szóló coetus-leltárban ott figurái arcképe a Cocceiu­sé mellett, sajnos azonban, ez a kép nem maradt fenn." (Ugyanott, 31.)- Két egyetemi emlékéremről le­het szó, az effigies nem festmény, helyesbítettem A Debreceni Református Kollégium története... 1988. 406. illetve 456-457, ahol a 70-72. jegyzetben idéztem az eredeti dokumentumokat. 43 Szűcs István op. cit. III. 929. 44 Varga Zsigmond valóban tudós könyvtáros volt, de egyáltalán nem könyvtártudós, akinek bibliográfiai és katalogizálási kérdésekben mérvadó lehetne az állásfoglalása és megállapítása. V. A Debreceni Reformá­tus Kollégium története... 1988. 445-446. Annál figyelemre méltóbb, ha minden dokumentum hiányá­ban egyetlen érvként a Varga Zsigmond megállapításai olvashatók alapvető könyvtártörténeti kérdések eldöntésére. Ezért kell felidéznünk, az illő tisztelet megadásával és körültekintő fenntartásokkal is az egy­korú elmérgesedett szócsatát, amely aztán Zoványi mindmáig kiadatlan egyháztörténeti áttekintésében még summásabb lekicsinylésben részesül (,A katholicizmusba való lelki beolvadás kora. 1895-19145. Kisérlet a legújabb kor magyar protestáns egyháztörténetének megírására."). Kiadását az Egyetemi Könyvtár régóta tervezi. 326

Next

/
Oldalképek
Tartalom