A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)
Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Fekete Csaba: Jánki Péter munkássága a Kollégiumi Könyvtárban
A könyvtárosi munka szabályozása kapcsolódott a városhoz, a szenátushoz, tehát a Kollégiumon kívüli tényezőkhöz. Ebben könyvészeti követelmények nincsenek körvonalazva. Ezért tehát a szenátusnak elszámolással tartozó könyvtáros deákot nem korlátozta a függőség abban, hogy milyen módon végezte a nyilvántartást. Személyes igyekezetét és képzettségét tükrözi a megoldás minősége, gondossága. Elméleti előképzésről, tudnivalók gyakorlati vagy elméleti összegzéséről nem tudunk. A bibliothecarius tehát beleszokott, könyvtárhasználó diákként, Írnokként, segédkönyvtárosként abba, hogyan legcélszerűbb a könyvek rendbentartása. A városi tanács már a XVII. században, Martonfalvi Tóth György idejét megelőzően is foglalkozott elvétve a diákság könyvtárával, ha valami vétség, vagy kár adódott. 3 A részletesebb intézkedésekben sincs azonban olyan kötöttség, amely a katalogizálási útmutató szerepét betöltené. Jánki Péter könyvtáros deák tehát a könyvek munkaeszközként és vagyontárgyként való hűséges megőrzésére volt kötelezve, de abban nem korlátozta a megszokás, hogy elődeihez képest részletesebb, igényesebb, látványosabb munkát ne végezzen. Tanulmányai, diákoskodása némileg megvilágítja, hogy ilyen munkára egyáltalán nem volt képtelen, ezért tehát mellőznünk kell azt az elfogult szemléletet, amely a zseniális ifjú professzor szellemi és könyvészeti bábáskodását tükrözteti az érett könyvtáros diák teljesítményében. Studiosus et peregrinus XVII-XVIII. századi könyvtáros deákjaink jőrészének csak a nevét, és működési évét ismerjük. Sem életrajzuk, sem könyvtárosi működésük összeállítása és elemzése nem készült el. Az összegző áttekintések ezért tartalmaznak olyan sok találgatást, ráfogást és eltúlzást. A gyéren ránk maradt dokumentumok tüzetesebb vizsgálata számos nemvárt megfigyeléssel és következtetéssel jár. Évekkel korábban, mikor addigi kutatási eredményeimet summáztam, Jánki Pétert is huszonöt év körül járó diáknak véltem könyvtároskodása idején. Ebből az következne, hogy 1710-1715 között születhetett. Azért természetes az ilyen következtetés, mert a legtöbb diák tizenhat-tizennyolc évesen kezdte felsőbb tanulmányait, és általában hat-hét év múlva jutott addig, hogy végzős diákként seniori tisztséget viselt illetve külföldi tanulmányútra indult. Ennél rövidebb tanulmányi időt a nagyon tehetségesek is csak akkor töltöttek Debrecenben, ha felsőbb tanulmányaik egyik részét már valamelyik csonka akadémián elvégezték. 4 3 Legutóbb a beiratkozok korát vizsgálta ós válogatott példákat közölt Makkai László Debrecen város művelődéstörténete, In Debrecen története 1693-ig. I. (Debrecen. 1 984.) 667-668. (A 21 5. jegyzet szövegében). Vö.JVűgv Sándor op. cit. 1933. 14-17. 1940.35-36, Az ismételt beiratkozásra igen jellemző Tótfalusi Kis Miklós példája. vö.Jakó Zsigmond: F.rdélyi féniks. (Budapest, 1974.) 8-14. A szűkös körülmények, időközi tanítóskodás mellett ilyenre is gondolhatunk Jánki Péter életében. 4. Az előző jegyzetben mondottakhoz Id. még Nagy Sándor o\>. cit. 1933. 49-55. 1940. 54-67. - Kutatásaimat, tanulmányom korábbi, kéziratos alakjában, összegeztem a jubileumi könyvtártörténeti vázlatban, A Debreceni Református Kollégium története, (Rp., 1988.) 396-400. Levéltári és egyéb forrásaimat Id. itt a 11. jegyzetben. Megjegyzem még, hogy Jánki Péter Iclkészkedésével kapcsolatosan az iratanyag hiányos, vagy még rendezetlen és kutathatatlan állapota miatt nem tisztázhattam mindent. Tanulmányom másik aspektusához, a könyvtártörténeti adatok rögzítéséhez minél több elméleti és gyakorlati katalogizálási adalékot igyekeztem gyűjteni, mert ez a terület teljesen műveletlen maradt a régi könyvtári emlékek feldolgozása és kiadása közben. Fiinek okára így mutat rá Sebestyén Gyula a múlt században: ,A különféle katalógusrendszereknek épen az adott oly nagy változatosságot, hogy alapjukat az elvek nélkül dolgozó régi könyvtárnokok elütő egyénisége vetette meg.. Idővel ez a kényelmes nihilizmus, ez a könyvtártani semmi is valamivé alakult. A nagy zűrzavarból először azok a könyvtárak váltak ki, amelyek a szisztematikus semmi révén egymáshoz meglepően hasonlítottak... akik azt a gyakorlatot emelték elvi magaslatra, hogy a könyveket... úgy kell elkönyvelni és beosztani, amint Isten kegyelméből egymásután következnek..." MKSz 1895. 26. 310