A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Művészettörténet - Bényei Miklós: Reformkori viták a képzőművészet pártolásáról. Országgyűlési kísérletek Ferenczy István támogatására

deltetésének leginkább akkor fogna megfelelni, ha annak minden osztálya, ahoz értő honfiak ügyelete alá bízatnék, és egyszersmind méltó tekintettel lévén azon ritka jelességű, remek művek iránt, mellyeket a' szobrászatban egyetlen nemzeti művész Ferenczy István, a' honi művészeteknek díszére előteremtett, a' szobrászati, és általában véve a' képző művészeti osztályt Ő es. kir. Főherczegsége, az Ország Nádora által meghatározandó, és a' Museum pénztárából fizetendő tiszteleti díj mellett, nevezett Ferenczy Istvánra bízva kívánják, kérvén O cs.kir. Főherczegségét, és a' mélt. Főrendeket, hogy ebbeli kívánságukhoz járulni, és ez által mind a' művészetet, mind pedig ezen derék művészt, ki életét a' honi művészetnek szentelé - de a' kiért a' hon eddig semmit sem tett - pártolásuk alá venni méltóztassanak."

25 Kissé meglepő fordulatnak tűnik, hogy az alsótábla hivatalos, országos ülésén, 1840. május 5-én már számosan ellenezték az indítványt. Tudomásunk szerint ez volt az első művészetpolitikai vita a magyar országgyűlések történetében (nem számítva a nemzeti színjátszás állandósításáról folyt tanácskozásokat), ezért részletesebben ismertetjük. Többen, így Bereg, Esztergom, Ugocsa, Kraszna, Szerem, Trencsén, Zala, Békés, Verőce, Pozsega megye, Zólyom szabad királyi város, a jászkun kerület és Horvátország követei minden indoklás nélkül szavaztak az üzenet ellen. Olgyay Titusz, Pozsony megye - és nyomában Abauj, Bács, Torna, Szepes, Árva, Turóc - követe arra hivatkozott, hogy bármennyire tiszteli is Ferenczyt, nincs utasítása, és egyébként is olyasmiről rendelkeznének, ami még nem létezik. Bezerédy Miklós veszprémi kanonok is azzal kezdte, hogy a Nemzeti Múzeumnak még nincs szobrászti osztálya, így felügyelő sem kell neki. Ő azonban esztétikai ítéletet is kinyilvánított és ebből mindjárt politikai következtetést vont le: a nemzet méltóságával nem fér össze - jelentette ki -, hogy az üzenet Ferenczy alkotásait jeleseknek mondja, "holott csak alig ha a' középszerűséget érik el, és így ha valami külföldi azokat látandja, a' nemzetnek művészeti fogalmairól nem igen kedvező ítéletet hozhat."

26 A Bihar megyei Beöthy Ödön az értékeléstől tartózkodott, mondván: elhiszi, hogy Ferenczy megérdemelné a jutalmat. Most sem pártolta azonban a kinevezését. A négy nappal korábbi beszédhez képest két újabb ellenérve volt. Elismerte, "hogy a' nemzetnek a' művészeket pártolni kell, de - tette hozzá - azoknak segedelemmel csak akkor tartozik, hogy ha élemedett koruk miatt elégtelenek magoknak élelmet keresni." Aztán azért sem lehet megszavazni az indítványt - folytatta -, mert még sok szükséges intézet hiányzik, így előbb azokról kellene gondoskodni és csak utána "szépekről", azaz a művészeti jellegűekről/ A felszólalás igen jelentős, mert jelzi, hogy a bihari politikus másként képzelte el a művészek anyagi támogatását, mint a liberalizmus táborán belül jelentkező másik - az akciót elindító - felfogás képviselői. Továbbá azért is, mert ezúttal is felvetődött a sorrendiség kérdése, és Beöthy határozottan az ún. hasznos intézeteket részesítette előnyben a képzőművészetekkel szemben. Aligha ilyen elvi megfontolásokból, de Beöthy és Olgyay mellé állt a személynök, Szerencsy István is. Szerinte Ferenczy mcgjutalmazásának jobb módja lenne, ha kineveznék szobrászati professzornak; azaz átvette Beöthy Ödön kerületi ötletét. Egyúttal intette a rendeket: ha az ajánlásokat ilyenekre teszik, később a hasznosnak sem fognak kapni.

28 Ezt felesleges volt megjegyeznie, hiszen az üzenetben szó sem esett az ajánlásról, mivel a Múzeum pénztárából kívánták fizetni Ferenczyt. 25. 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyaroszág' közgyűlésének írásai. 4. köt. (Pozsony, 1840.) 136. old. (A továbbiakban: Ogy írásai 1839-40.) 26. 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország Közgyűlésének jegyző könyve. 3. köt. (Pozsony, 1840.) 78. old. (A továbbiakban: Ogy Jkv 1839-40.) 27. Ogy Jkv 1839-40. 3. köt. 78-79. old. 28. Uo. 79. old. - Beöthy és Szerencsy vagy a második Ratio Educationis azon pontjára utalt, amely a pesti egyetem keretében ígérte a képzőművészeti képzést (de ez sosem valósult meg), vagy az 1825-27-es országgyűlés által kiküldött tanügyi rendszeres bizottmány azon javaslatára, amely egy szépművészeti akadémia felállítását szorgalmazta (szintén hiába). Vö. Szabó L. im. 1 35-1 36. old. 269