A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)
Természettudomány - Juhász Lajos–Szendrei László: Madárvilág a Halápi tározón
teljesen kiszáradt, ami a vízi élővilág igen kedvezőtlen változását, egyes fajcsoportok (pl.: halak) csaknem teljes eltűnését eredményezte. Ugyanezen folyamatok zajlottak le az erdőspuszta "jóléti" tavaiban (pl.: Fancsikai tavak) is.) Az ornithofauna fajazonosságának vizsgálata A fajazonosság vizsgálatok a Jaccard-féle módszerrel történtek {Balogh J., 1958). Kíváncsiak voltunk arra, hogy a vizsgálat során kimutatott 94 faj mennyire mobilis, milyen összefüggések mutathatók ki az egyes madártani aszpektusok között. Ezért elvégeztük az egyes időszakok közötti hasonlóság vizsgálatot. (3. ábra). Az egész év, valamint az egyes aszpektusok közötti nagyfokú fajazonosság mutatható ki a tavaszi, fészkelő (70%) és őszi adatok alapján. A téli csekély fajszám valamint az egész éves viszonylat csak kisfokú fajazonosságot eredményezett (33,3%). Egyébként is megfigyelhető, hogy a téli aszpektus madártársulásának fajazonossága a többi időszakkal összehasonlítva csak kisfokú marad. A jelentős fajmobilizáció miatt így legnagyobb eltérés a fészkelő és a téli fauna között van. Ez jelzi, hogy az állandó fészkelő fajok száma csekély. A tározó madárvilágának állandósága — kisebb változásokkal — tavasztól őszig nem változik lényegesen. Természetesen a számítás elfedi az egyes fajok abundancia változásait és ezek okait. Érdemesnek tartottuk összehasonlítani az irodalmi forrásokból rendelkezésre álló adatokat {Aradi Cs., Fintha L, 1975) jelen vizsgálat eredményeivel. Az 1960-as években Halápon megjelent vízi és vízközeli életmódúnak számítható fajok száma 29, jelen vizsgálatban 53. A fajazonosság értéke csak részleges. Ez is jelzi a Halápi tározó madárvilágának pozitív irányú változásait, és az állandó vízborítás nyomán megindult madártani szukcesszió fejlődését. Érdekesnek tartottuk összevetni, hogy a néhány évvel ezelőtt hasonló módszerrel a hortobágyi Fekete-réten végzett vizsgálatok {Aradi Cs., 1988., Bíró I., 1986) és a halápi adatok között milyen összefüggés mutatható ki. Természetesen a két terület eltérő nagyságú, eltérő födrajzi környezetű és madártanilag is másképpen jellemezhető. Ennek ellenére meglepő az összes fajok viszonylatában kapott érték már nagyfokú azonosságot jelent (62,9%). Ha csak szorosabban a tipikus vizi és vízparti fajokat hasonlítjuk össze, akkor ez az adat magasabb (75%). Természetesen messzebbmenő következtetéseket ebből levonni nem szabad. Mégis jelzi a Halápi-tározó, mint szigetszerű természetközeli vízterület madárvilágának gazdagságát. A Halápi tározón megfigyelt fajok jegyzéke és főbb cönológiai jellemzője Faj AF Tj Podicipitiformes: Podiceps ruficollis Ó f f Tp Tp Podiceps nigricollis O V Tp Tp Podiceps griseigena HA f f Tp Podiceps eristatus O 1 F Tp Ciconiiformes: Botaurus stellaris PA V Tp Ixobrychus minutus O f f Tp 24