A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Természettudomány - Juhász Lajos–Szendrei László: Madárvilág a Halápi tározón

9. kép A vörösnyakú vöcsök a tározó ritka költőfaja (sz.: Szendrei László) megjelenő fajok niche stratégiájuk és jellemző territóriumuk alapján egyenletesen népesítik be az ökotópokat. Ez jelzi, hogy a növényzeti szukcesszió többlépcsős és mozaikos, a terület eltartóképessége nagyfokú. így élőhelyi, környezeti nyomás nem szelektálja a fészkelő madártársulásokat. Ezt mutatják a magas diverzitás és egyenletesség értékek is ( Hs=3,2771; J=84,6). Egy adott élőhely madártani értékét elsősorban a fészkelők száma és összetétele határozza meg és a fentiek alapján a Halápi tározó ebben az aszpektusban jelentős biológiai és természetvédelmi értéket képvisel. őszi vonulás időszaka: Ebben az aszpektusban megfigyelt fajok száma 47. Ezek dominancia viszonyai az alábbiak: Eudomináns: 2 faj (Anas platyrhynchos, Hirundo rustica) Domináns: 2 faj (Fulica atra, Panurus biarmicus) Szubdomináns: 12 faj (pl.: Aythya ferina, Tringa glareola, Gallinula chloropus, Emberiza schoeniclus) Akcesszórikus: 7 faj (pl.: Egretta alba, porzana parva, Parus caeruleus) Ritka: 24 faj (pl.: Platalea leucorodia, ciconia nigra, Pandion haliaétus, Acrocephalus palustris). A nyár végi, ősz eleji időszakban jelentős madártani változások történnek, amelyek a dominancia viszonyok átrendeződésében is kifejeződnek. Magas dominancia kategóriát többnyire a nagyobb csapatokban megjelenő fajok (tőkés réce, füsti fecske, barkós cinege) érnek el. Ezek állománya a szaporulat mellett kiegészül az átvonuló példányokkal. Az őszi vonulás társulásainak összetételét nagyban befolyásolja a tározó vízszintjének az ingazodása. Amennyiben 18