A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Néprajz - V. Szathmáry Ibolya: A debreceni ún. gyöngyös–bogláros párta

díszű veretek és korongok voltak.

5 A pártákra jellemző sajátos díszítmények csak a XIV—

XV. századtól jelentek meg, attól az időszaktól kezdődően, amikor a párta viselése ismételten újabb lendületet kapott. Ezekről a díszítményekről korábbi feldolgozásunkban már szóltunk, most részletesebben a debreceni gyöngyös bogláros párta fődíszítményét is alkotó gyöngyökre térünk csak ki. A párta díszítményei között a gyöngyök, elszórtan már a korai időszakban is jelen voltak, uralkodóvá csak a XVI—

XV. századtól váltak. A díszítményen belül betöltött szerepük azonban folyton változott. Hol a párta széleit fűzték körbe apróbb szemű gyönggyel, mintegy körberakták a karikapártát, hol az aprószemű igazgyöngy levarrások adták a díszítményeket — általában a virágdíszítéseket —, hol "a boglárok közeit jó, fedeles gyönggyel rakták meg

6

", hol a boglárokat vagy az egyes drágaköveket fűzték, körül gyöngysorokkal, hol magába a boglárba foglalták bele a nagyszemű gyöngyöket, azaz fő- és kísérő díszítményként egyaránt előfordulhattak. Radvánszky Béla

7 XVI—

XVIII. századi adatokat feldolgozó, nagyszabású munkája pótolhatatlan értékű adatokat szolgáltat a pártaviseletre vonatkozóan is. Mivel a párták — a rájuk kerülő díszítmények alapján — a családi vagyon kiemelkedő részét jelentették — az egykori, hagyatéki leltárok, peres ügyiratok szép számmal tesznek róluk említést. Igaz, ezek a feljegyzések elsősorban csak a módosabb, vagyonosabb családok vagyoneltartásait tartalmazzák, segítségükkel nyomon kísérhetjük ezen időszak pártadíszítményeinek alakulását és változását

8

, így a gyöngydíszítmények meglétét és a boglárok megjelenését is. A feljegyzések 1539-ben Paksy Kata hozományaként egy "gyengyes" pártát említenek

9

, a század végéről azonban már a boglárdíszt is megtaláljuk, 1590-től való Máriássy Andrásné sz. Görgey Margit hozományjegyzéke, ahol "egy gyeongyeos Párta" szerepel, "azon es Boglárok vadnak"

10

. Az 1600-as évek első felében ugyanakkor még szép számmal vannak csak gyöngyös (boglár nélküli) pártáról szóló feljegyzések: "egy fekete gyöngyös párta" (1601)

11 vagy két gyöngyös párta (1609)

12

. Vay Anna Ilartay Bálintné hozományában 1639-ben két gyöngyöspárta is volt 13

, Gróf Illyésházy Katalin drágaságai között pedig 1658-ban egy "gyöngyes szerűen csinált párta csipke formára csinált" díszítéssel szerepel 4

. Hogy a kétféle díszítmény, azaz a gyöngyös és a gyöngyös boglá5. Az erre az időszakra vonatkozó adatokat mindenekelőtt Bálint Alajos és Szabó Kálmán munkáiból ismerhetjük. Bálint Alajos 1. A kaszaperi középkori templom és temető, In: Dolgozatok a M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem Régiségtudományi Intézetéből XIV. (Szerk: Banner János, Szeged, 1938. 138—190.); 2. Makó — Mezőkopácsi középkori temető sírleletei, In: Dolgozatok... XII. 1936. 222-242. Szabó Kálmán: Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. (Budapest, 1938.) Bibliotheca humanitatis historica III. Országos Magyar Történeti Múzeum 58—61. Jelentős adatokkal szolgálnak továbbá Bakayné Perjés Judil és S. Lackovits Emőke feldolgozásai is. Bakayné Perjés Judit: Három középkori fejdísz restaurálása. In: Múzeumi műtárgyvédelem 10. Budapest, 1982. 19—39.; S. Lackovits Emőke: 16— 17. századi kéttornyulaki párták és párhuzamaik. In: Veszprémi Törénelmi Tár. Veszprém, 1989.

1. 31 —43. 6. Radvánszky a debreceni pártákról szólva írja ezt azok sajátosságaként említve. In: Radványszky Béla: A magyar családi élet és háztartás a XVI—

XVII. században I—

II. (Budapest, 1879, 1896. Újabb kiadás 1986. Kner Nyomda, Gyula) II. 230. 7. Radvánszky munkája a történetiségre vonatkozóan nyújt segítséget. 8. Tehetjük bizton mindezt ezért is, mert a párták csak a későbbi időszakban váltak a "közrend lányai ékességeivé" is. 9. Radvánszky i. m. II. 7. 10. Radvánszky i. m. II 75. 11. Radvánszky i. m. II. 125. 12. Radvánszky i. m. II. 134. 13. Radvánszky i. m. II. 267. 14. Radvánszky i. m. II. 331. 194