A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Történelem - Kahler Frigyes. Tizenkét újkori pénzlelet Debrecenből

sodik csomópontjával. Mégis lényeges különbség, hogy míg azok a nyolcvanak-kilencvenes évekkel zárják a második periódust, s harmadik csomópont kialakulására már nincs idő, addig esetünkben a kilencvenes években a sűrűség megemelkedik, majd a századforduló után alakul ki egy-két csúcs. A város "fúrásait"

34 is távészelt tulajdonos két Rákóczi által vezetett ezüstpénze arra utal, hogy a szabadságharc éveiben olyan, kuruc személyiséggel is kapcsolatban állt, aki a szobáját újveretű ezüst 1/2 tallérban kapta, s ezt ne, a közemberek, de még nem is az alacsony rangú tisztek között kell keresni. Aligha tudjuk meg, miért rejtették el a későbbi Batthyány utcai portán az ezüst pénzzel teli kancsót 1716 után, amikor már átviharzottak a város felett az utolsó hadjáratok, sőt az 1709/10-es pestisjárvány is. 11. A katolikus temető egyik sírjába elrejtett - 13-14 q búzát érő - zömmel VI. és III. krajcárokból álló lelet - ugyanúgy átvészelte a legnehezebb időket, mint a Batthyány utcai, amint azt az 1723-as záró évszám bizonyítja. Rokonságot mutat még abban is a két lelet, hogy a katolikus temetői is egy Bethlen Gábor idejére eső kezdő csomópontot és egy a XVII. sz. végére s a XVIII. sz. elejére eső csomópontot ad (1701-1711), kiemelkedő év itt is az 171 l-es. Ez a lelet azonban lényegesen különbözik is a Batthyányi utcaitól. A mellett, hogy értéke nagyságrenddel kisebb, nem találunk benne egyetlen nagyobb értékű ezüstpénzt sem. Aligha tévedünk, ha feltételezzük: szegény ember nehezen összekuporgatott pénzét rejtette bizonnyal felmenője sírjába, amikor elhagyta a várost, ahová aztán soha sem tért vissza, mint a Dobozi temetőben pénzt elrejtő sorstársa. 12. A Kádár dűlő nevéből is következően a város külsőségén fekvő terület - adta azt a 111 darabból álló aprópénz leletet, amely egykor összességében 8 q búza értékét jelentette. A lelet egyik jellegzetessége, hogy egyetlen lengyel pénzt sem tartalmaz. A másik az, hogy a viszonylag kis számú pénz 154 évet fog át 1630-tól 1784-ig. A lelet mégis mutat annyi hasonlóságot az előző kettőhöz, hogy 1695-1713 között ad egy csomópontot, s ennyiben a kuruc háborúk időszakához kapcsolódik. A lelet jellegéből következően olyan, a társadalom perifériáján élő szegény sorsú ember pénze került elő elrejtve, aki még képes volt - bizonnyal nélkülözve - egy csekély összeget megvonni magától, egy már soha fel nem deríthető meg nem valósult célja érdekében. Összegeze a tizenkét debreceni pénzlelet üzenetét, megállapíthatjuk s a leletek többségénél okkal feltételezhetjük, hogy azok több generáció megtakarításából létrejött vagyonkezdemények. A tulajdonosok között találunk kifejezetten szegény sorsúakat is, de jellemzően olyan kisegzisztenciák, akik bekapcsolódnak a város iparába és kereskedelmébe. Egyes esetekben kifejezetten kimutatható - az északi-észak-nyugati külföld felé irányuló kereskedelemhez való kötődés is, míg más leletek inkábba a belföldi piacra utalnak. Jellegzetes, hogy a leletek egyik csomópontja Bethlen Gábor korszakára esik, s ez megállapítható azokban az esetekben is, ahol jól kitapintható - egy a XVII. század második felére (1658-69 közötti) eső csomópont is. Mindez olyan élénk kereskedelmi forgalomra utal, amely alkalmas volt arra, hogy a kisegzisztenciák is könnyebben tudtak jövedelmükből megtakarításokat elérni. A XVIII. századra átnyúló leletek ugyanakkor egy harmadik - a Rákóczi szabadságharc zaklatott évtizedére eső - ilyen megtakarítási periódusra is utalnak. Mindezek bizonyítják, hogy a hadak járásának közepette sem szűnt meg a debreceniek törekvése: felemelkedni az élet egy magasabb minőséget jelentő osztályába. 34. DT.2. 131.1707.szept.23-án és 1709. augusztus 6-9-ig volt az utolsó két "város futása". A térkép mellékleteket DT. 1. és 2. kötetéből merítettük. 163