A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Régészet - M. Nepper Ibolya–Sz. Máthé Márta: A Hajdú-Bihar megyei múzeumok régészeti tevékenysége 1986–1991. (Leletkataszter)

LÉTAVÉRTES - Kopaszhegy. Az Ér folyó jobb partjának kanyarulatában húzódik egy 20-25 méter magas löszfal, ennek legkiemelkedőbb területét Kopaszhegy-nek illetve Partoldal-nak nevezik. A terület a pocsaji Leányvártól északkeletre kb. 3 km-re található. A terület középső bronzkori település, valószínűleg földvár. Régóta ismert és nyilvántartott lelőhelyünk, hiszen folyamatosan hoznak be a lelőhelyről származó leleteket a környékbeliek. 1991-ben a felszínen gyűjtött bronzkori kerámián kívül Árpád-kori cserepek és egy kardmarkolatgomb is előkerült. POCSAJ - Pénzgödöri bála. Ajándékként került múzeumunkba egy ép rézcsákány, h.: 20 cm s.: 752 g (ltsz. IV.89.3.1.) (Irodalom: Hajdú Zsigmond: Ujabb javarézkori "rézcsákányok" a Déri Múzeum régészeti gyűjteményében = A Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990 87-92) POLGÁR -Kenderföld-Kiscsőszhalom. A Polgár térségében 1989-ben megindult komplex őskori kutatás részeként került sor a bronzkori szakirodalomban Kenderföldi halom néven a hatvani kultúra telijei között számontartott telep kutatásának megkezdésére, (ugyanez a halom Kiscsőszhalom néven, mint Árpád-kori lelőhely is szerepel, a terepbejárási leletek alapján.) A lelőhely az Ohat-Pusztakócs-Nyíregyháza vasúti szárnyvonal, illetve a Tiszavasváriba vezető országút mentén fekszik, a község északkeleti szélén. A teli egy részét az útt és vasút építésekor megbontották, de a fúrásminták alapján sikerült a legoptimálisabb helyet kiválasztani az egyelőre 10x5 méteres szelvény számára. A felszín az intenzív mezőgazdasági munkák miatt erősen rongált volt. Ennek eredményeként a mintegy 20 éve még azonosítható Árpádkori lelőhely mára gyakorlatilag eltűnt, s csak felismerhetetlen darabokra zúzott, másodlagos helyezetű csontváz- és téglatöredékek jelezték a közelben egykor lehetséges objektumot. Az 55-60 cm-es szántott talaj kitermelése után jelentkeztek a bronzkori település nyomai. A 6 hetes kampány során megtaláltuk egy épület kiégetlen omladékkal borított részét, alatta három megújított padlószinttel. A szelvényben "utcával" elválasztva még két ház maradványai jelentkeztek. Az utcabetöltésben nagymennyiségű leletanyagot találtunk a "füzesabonyizáló" későhatvani korszakból. A cserepeken kívül számottevő állatfigurákat, csont lószerszám-szijelosztót, bronzvésőt, kerék- és kocsimodellt, s a telepeken szokásos zoológiai és botanikai anyagot tártunk fel. Az 1990. évi terv szerint az 5x10 méteres szelvény keleti felén újabb 5x10 méteres rábontást végeztünk, így a felület 100 m-re bővült. Erre azért volt szükség, mert meg akartuk vizsgálni a keleti oldalon előző évben megjelent omladék és padlóroncs kiterjedését, továbbá összefüggését az "utcá"-val elválasztott, lejtősen megsüllyedt padlómaradványokéval. A 7 hetes kampány során kiderült, hogy a keleti oldalon nem folytatódnak közvetlenül a település rétegsorai, mert egy többször megújított, a házak kiégetlen omladékával azonos anyagú, ívelten húzódó agyagos parterősítés foglalja el a szelvény nagy részét, s a házmaradványok csak ettől távolabb, délkeleti irányban kezdődnek ismét. Ezek feltárására a következő kampányok alatt kerülhet sor. Az "agyag védmű" környékén nagyon kevés volt a leletanyag. Az ettől nyugatra fekvő falcsonkon-omladékos részletben a már 1989-ben is meghatározó "füzesabonyizáló" későhatvani keramika volt jelen. 134