A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Régészet - M. Nepper Ibolya–Sz. Máthé Márta: A Hajdú-Bihar megyei múzeumok régészeti tevékenysége 1986–1991. (Leletkataszter)

ujabb lelőhelyünk is része a Szabolcs utca és a Köntösgátsor közötti nagy császárkori szarmata lelőhelynek, ahonnan 1907-től folyamatosan kerültek be a Déri Múzeumba császárkori szarmata sírok mellékletei, valamint telepről származó edények és edénytöredékek. Korongon készült sötétszürke szinű, magasra felhúzott hasú hombáredény. Kissé deformálódott még égetés előtt. Felülete fényesre sikált, nyaka a perem alatt összeszűkül. Széles, lapos pereme alig kihajló. Vállát 4 cm széles körbefutó besikált hálóminta díszíti, m.: 46 cm sz.á.: 20,5 cm f.á.: 11,3 cm (ltsz. IV.87.28.1.) EBES - Templomdomb. 1988 késő tavaszán a megyei Múzeumigazgatóságot felkereste az Ebesi Községi Tanács elnöke és az iskola igazgatója, Haja István azzal a kéréssel, hogy a múzeum tekintse meg az ebesi Templomdombot, ahol szántás során évek óta tégla- és habarcstörmeléket és emberi csontokat forgat ki az eke. A helysíni szemle előtt sikerült a hajdúszoboszlói sportrepülőtér egy kétszemélyes repülőgépéről megnézni a területet. A Kösély kanyarulatában pontosan kirajzolódott egy négyszögletes szentélyzáródású templom alaprajza. 1988. április végén helyszíni szemlét M. Nepper Ibolya és Módy György végzett. Megállapították, hogy az eróziónak már erősen kitett Templomdombon 1 ásónyomnyi mélységben egy elpusztult templomnak az alapfalait roncsoja a gépi művelés évről-évre. Azonnali leletmentés vált szükségessé, a helyi Tanács vállalta a feltárás költségeinek 1989. évi biztosítását. Az elmúlt évtizedekben újjászületett Ebes önálló tanácsú község Debrecentől délnyugatra esik. A kora Árpád-kori falu a maitól délebbre, a debreceni-hajdúszováti út jobb oldalán volt, közel a Zsong- és Ágod-völgy egyesüléséhez egészen pusztulásáig. A helynév alapján a kutatás felvetette, hogy lehetett kutyapecérek szolgálónépi faluja. A szláv eredetű Peszér, Peszéri falunévvel párhuzamos az azonos jelentésű Ebes névadása. A legújabb álláspont szerint a régi magyar neyelvben és a népnyelvben is megőrződött ebes, mocsaras, zombékos' jelentésű melléknévből keletkezhetett a teleülésnév. A falu megülésének korára figyelembe kell venni, hogy 1138-ból ismerünk Ebus (Ebes) személynevet. Itt jegyezzük meg, hogy egy 1067 körül(1267. évi adománylevél a Szabolcs megyei Vencsellő határában öt halastót sorol, köztük egy Ebes nevűt is. A .mocsaras' jelentésű melléknévből való származtatás* az támogatja, hogy a középkori templomhely is a Kutya-, Ágod-, Szil- vagy Zsong-erek egyesüléséből keletkezett Kösély bal partján egy nagyobb halmon volt. Első ismert írott forrása a pápai tizedjegyzékekben: 1332-ben a Szent Miklós tiszteletére emelt egyházának P. nevű papja (Paulus vagy Petrus?) 10 garas, az 1334. évi II. részlet és az 1335. évi I. részlet fejében meg nem nevezett papja ismeretlen összegű pápai tizedet fizetett. A XIV-XV. században a Pércsi és Szepesi családok birtoka, de 1450 körül a debreceni polgárok részt szereztek itt, melyért 1452 őszén a Szepesi családdal pereskedtek. Az 1552. évi dikális összeírás szerint az akkor Bihar megyéhez tartozó falu 61 portája a Szepesické. 1555-ben 31 porta után fizette a török hódoltsági adót, 1556-ban 46 tizedfizetőt írtak össze Szabolcs megye róvói. Az 1572. évi török defter 39 jobbágycsaládfőt és a templomot tünteti fel. A pusztulás ezután érte a falut, mert 1581-ben csak 1 lakott és 4 elhagyott jobbágytclkét említik. Debrecen városa ekkor szerezte meg az első zálogos részt a Szepesiektől leányágon leszármazott Tarkányi Jánostól. A következő században a város a teljes határát zálogba vette, majd 1861-ben örökáron megvette. Temploma már a XVIII. századra teljesen elromosodott. Az 1920-as években a helyét is csak sejteni lehetett. A téglatörmelékes felszínen húzott I. számmal jelzett, egymást keresztező kutatóárkunkkal egy négyszögletes záródású szentély alapjára találtunk. Később derült ki, hogy ez egy románkori templomnak - melynek a teljes hossza 11 méter, belső hossza 9 méter, a hajó teljes szélessége 8 méter, a hajó belső szélessége 6 méter, a falvastagság 1 méter - feltehetően a XIII. század első évtizedeiben történt bővítése. Ezt a második templomot ekkor erősíthették meg 8 támpillérrel. így a templom teljes hossza 15 méter lett. A XIII. század végén északi sekrestyével és délen is bővítik a templomot. így a teljes hossz 18,5 méter. 126