A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szűcs Ernő: Zum Auftreten von Übergangsformen bei den Betrieben im Industrieleben von Debrecen in den Jahren zwischen 1848 und 1867

1948. Julius 29-én elhunyt Jolsvai Mihály nyűg. cégvezető. A temetését a Sesztina cég in­tézte. Ugyanez év augusztus 23-án a Sesztina cég új iparigazolványa értelmében megszűnt a nagybani árusítás. Ennek az az előnye lett, hogy mikor 1948. dec. 31-én államosították vala­mennyi magyarországi vasnagykereskedést, a Sesztina Lajos cég maradt a régi volt nagykeres­kedések közül egyedül magánszektor. Közben elhunyt Mészáros Sándor, a cég eljárója is, ki­nek helyét Tóth János volt raktári munkás vette át. Újként lépett be Nagy I. Szaniszló tanulónak. 1949. ápr. 15-én felsőbb intézkedésre ki kellett üríteni a saját tulajdonú üzletház (ekkor már Vörös Hadsereg útja 23.) majdnem minden raktárhelyiségét, s át kellett adni a budapesti Vasért N. V. nagykereskedelmi osztályának, az új állami vasnagykereskedésnek. A 23. sz. és a 21. sz. ház udvara is el lett falazva, s az öreg Sesztina cégnek csak az üzletrész s a 21. sz. alatti ház kevés raktárhelyisége, kis udvarrész maradt meg. A Vasért N. V. a hátsó kapun közlekedett, a „halpiacon", a Simonffy u. 4. sz. alatt. Az üzlet ilyen megnyirbálása, összezsugorítása nagy gondot okozott nemcsak az áruk elhelyezése terén, hanem óriási problémává vált a személyzeti kérdés terén is, mert az eddigi nagy létszám most egyszerre feleslegessé vált. Szerencsére a Va­sért néhány munkatársat átvett, de ez kevésnek bizonyult, mert a felényi nagyságú üzletben a régi nagy létszámú személyzet nem maradhatott, elbocsátani viszont alkalmazottat akkor nem lehetett, de különben is a Sesztina cégnél elő sem fordulhatott volna, hogy valakit csak úgy szél­nek eresszenek. így 1949. májusra 33 főre olvadt le a cég alkalmazottainak a létszáma. 67 A nyár folyamán Nagybákay Antal cégfőnök érezve, hogy a céggel előbb-utóbb történik valami, elővi­gyázatból felhívta régi munkatársait, hogy ha adódik elhelyezkedési lehetőség számukra, saját érdekükben próbálják meg. Néhányan így mégiscsak el tudtak távozni. Négyet közülük pedig Nagybákay Antal cégfőnök Miskolcon helyezett el az 1948. dec. 31-én államosított „Miskolci Vasnagykereskedő Vállalatnál", ahol akkor a Kassáról kitelepített Oelschläger István volt a vállalatvezető. Ennek köszönhető, hogy 1949 őszére már csak 27 fő dolgozott a Sesztina Lajos cégnél. így érkezett el 1949. okt. 14-e, amikor is 9 óra körül megtörtént a 130 éves Sesztina cég ál­lamosítása. A 27 alkalmazott névsorát, szolgálati éveik számát mellékletben közlöm. (III.) Szolgálati éveik átlaga 16 év, de ha az 1945 után belépett 3 főt (egy gépíró, két tanuló) figyel­men kívül hagyjuk, az átlag 19,5 évre emelkedik. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a kényszerű létszámcsökkentés a mozgékonyabb, ifjabb gene­rációt érintette, másrészt azt, hogy az idők folyamán kialakult egy komoly törzsgárda, amely a végsőkig kitartott munkahelyén. Az államosítás után a dolgozók egy részét átcsoportosították más, sok esetben vezető beosztásba, mivel valamennyien kiváló szakemberek voltak. Azt lehetne gondolni, hogy az 1949. okt. 14-i államosítással megszűnt minden kapcsolat a volt üzlettulajdonos főnökök és a volt alkalmazottak között. Nem így történt. Az alkalmazot­tak, mint fentebb írtam, fokozatosan elkerültek az államosított üzletből, részben más munka­helyre, részben nyugdíjba. Végül már csak egyedül Schmidt Gyula helyettes detailvezető volt még a régi boltban a hetvenes években történt nyugdíjbameneteléig. (10. kép) Élete végéig tar­totta a kapcsolatot volt főnökeivel, többször személyesen látogatta őket, de rajta kívül számo­san mások is jelentkeztek vagy személyesen, vagy írásban. Schmidt Gyula, vagy ahogyan min­denki hívta, „Gyula bácsi" mintegy huszonöt éven át szervezője és lebonyolítója volt annak az előzőekben már említett kedves figyelmességnek, hogy karácsony-újév alkalmával összegyűj­tötte a volt alkalmazottak üdvözlő aláírását, és a közös jókívánságokat eljuttatta volt főnökei­hez. 68 Mindez arra enged következtetni, hogy a Sesztina Lajos cégnél a főnök-alkalmazott vi­67. L. Fizetési jegyzék 1949. május hóra. Németi József főkönyvelő által összeállított hivatalos bér­jegyzék, cikkíró birtokában. 68. Az újévi üdvözlő levelek közül Nagybákay (Rickl) Antal (1885-1976) hagyatékából fennma­radtak: az 1959,1960,1962,1963,1965,1966,1967,1968,1969,1971,1973, és egy nem datált évi pél­dányok. Közülük az 1971. és 1973. évit Farkas Lajos új boltvezető is aláírta, nemkülönben Nagybákay Antal volt cégfőnök 80. születésnapjára küldött (1965. május 27.) jókívánságokat is. 290

Next

/
Oldalképek
Tartalom