A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szűcs Ernő: Zum Auftreten von Übergangsformen bei den Betrieben im Industrieleben von Debrecen in den Jahren zwischen 1848 und 1867

Nagybákay Antal Z elmos Kereskedelmi alkalmazottak a debreceni Sesztina vaskereskedésben (1819-1949) Édesapám emlékének! A vaskereskedelem a maga több mint tízezer különféle cikkével az egész XIX. század folyamán, de még a XX. század első felében is a nehéz, sok tanulást, nagy szakismeretet igénylő elit szakmája volt a kereskedelemnek Európában és Magyarországon is. Különösen az volt ez Debrecenben, ahol az egész Magyarországon egyedül tömörültek külön „céh"-be, a Debreceni Nemes Vasáros Társaságba a vaskereskedők még a XVII-XVIII. század fordulóján.

1 Minden szakmában, így a vaskereskedelemben is folyamatosan történt az utánpótlás képzése: inas (tanuló v. tanonc), legény (segéd), gazda (önálló kereskedő v. áros) sorrendben. Ennek menetét a céhszabályok, privilégiumos levelek rögzítették a vaskereskedelemben is.

2 A tanulókat és segédeket később a céhrendszer felszámolása után a magyar kereskedelmi jogban kereskedői segédszemélyzet néven foglalták össze,

3 a XX. században pedig közös néven kereskedelmi alkalmazottaknak nevezték. A kereskedelmi alkalmazottakra azonban nemcsak az utánpótlás biztosítása végett volt szükség, és nemcsak a növekvő forgalom ellátása céljából, hanem azért is, mivel az áru, különösen a vasáruk közül az ún. durvaáru (rúdvas, lemez, gerenda) kifejezetten nehéz fizikai munkával mozgatható. Ennek megfelelően Debrecenben is minden valódi vasáros (ahogy Debrecen város 1737. május 27-i tanácsülési jegyzőkönyvében található: „bécsi vasáros") kénytelen volt alkalmazottat tartani, ha olykor csak egyet is. Tanulmányom címében szereplő debreceni Sesztina vaskereskedés 130 éves fennállása alatt mindig foglalkoztatott alkalmazottakat: tanulókat, segédeket, később raktári munkásokat és magántisztviselőket is. Nagybákay (Rickl) Antal Lajos (1885-1976),

4 Debrecen kereskedelmi múltja lelkes kutatójának figyelmét ez a terület sem kerülte el. Átvizsgálta az 1850 előttről fennmaradt Debreceni Nemes Vasáros Társaság jegyzőkönyveit (debreceni Déri Múzeum) a HBML-ban található Classificatio officiumot (kereskedők és mesteremberek lajstromát) az 1752-1850 közti időkről, végül a Sesztina Lajos vaskereskedés üzleti könyveit 18501949 közöttről, és kigyűjtötte az általa elérhetett adatokat. Ezen túlmenően az 1907-1949 közti időszak dolgozóitól kikérdezés útján is számos adatot szedett össze. Mindezzel különösen nagy szolgálatot tett a további kutatásnak, mivel éppen az 1850-1949 közti üzleti könyvek az 1. Rickl Antal: A Debreceni Nemes Vasáros Társaság története. (Debrecen-Karcag. 1930.) 2. „A betsületes Vasárros Társaságnak újonnan készült Articulusai Debreczenben 1807-dik esztendőben." Megjelent: Rickl Antal i. m. (1) 38-42. 3. Dr. Nagy Ferenc: A magyar kereskedelmi jog kézikönyve. 6. kiadás (Budapest, 1904) I. 45. 4. Nagybákay (Rickl) Antal Lajos debreceni vaskereskedő, a Sesztina Lajos cég beltagja. Életéről és munkásságáról Nagybákay Antal Zelmos: Százéves jubileum. In memóriám Nagybákay (Rickl) Antal, Múzeumi Kurír (V. 9. sz.) (1985. nov. 49. sz.) 257