A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Természettudomány - Bozsko Szvetlana: A magyarországi avifauna dinamizmusának felülvizsgálata. 1960–1988

2. ábra. A bütykös hattyú (Cygnus olor) terjeszkedése Magyarországon 6. Egretta garzetta - Kis kócsag. Ez a faj sem maradhat a regressziós fajok között, mert 1970 óta a madarak száma erőteljesen nő és 1982-re elérte a 430 párat, populációja stabilizálódott és visszafoglalta a régi határait (Molnár, 1984). 7. Ciconia nigra - Fekete gólya. Udvardy a változatlan areájtí fajként minősítette, azonban már 1943-ban Magyarországon és Csehszlovákiában újabb expanziójának jelei mutatkoztak, amikor a gólya nyugat felé terjeszkedni kezdett. Egyre több költéséről írtak Somogy, Zala, Győr-Sopron megyéből. 1945-60 között az expanzió lassan folyik, a 60-as években a folyamat az intenzív szakaszba lépett át és inkább Ausztria területére tolódik (Sackl, 1985). Jelenleg elterjedése eléri a Linz-Alpok elővidéke vonalát (1. ábra). A régi areahatárok újrafoglalásának jelei vitathatatlanok, ezért a fajt az újraterjeszkedőkhöz soroltam át. 8. Plegadis falcinellus - Batla. A magyar állománya egy kis exkláve-területet képez a főareától nyugatra. A madarak száma 50 év alatt 1000 párról 5 párra redukálódott és 1984-ben a pusztulás határán volt (Kovács, 1984 a). Az 1980-as felmérések szerint számuk ma lassan emelkedni kezd (Bankovics, 1988). 9. Platalea leucorodia - Kanalas gém. 1960-ig regressziós faj volt, a későbbi természetvédelmi intézkedések nyomán országos állománya elérte az 500-600 párat, stabilizálódott és jelenleg a legszámosabb Európában. 10. Cygnus olor - Bütykös hattyú. Az előző periódusban 1875 után nem költött már az országban, ezért Udvardy (1969b) az eltűnt fajok közé sorolta. Újabban 1965-ben megjelenik, 1971-től pedig rendszeresen költ a Szigetközben és a Kis-Balatonon (2. ábra). A magyar populáció feltöltése az ausztriai Fertő-tónál költő féldomesztikált és újra elvadult hattyúk révén történik. A faj további megtelepedésére a jövőben is számíthatunk. 11. Anser albifrons - Nagy lilik. Magyarországon már alkalmilag sem költ, ezért levehető a dinamikus potenciál fajjegyzékéről. 12. Anas crecca - Csörgő réce. Udvardy a stagnáló areájú fajok közé sorolja, valószínűleg az átnyaraló récékről ítélve. Azonban az 1970-es évekig sem családos récéket, sem a költését nem figyelték meg. Bizonyított fészkelését először 1977-ben Nagybereknél, másodszor a Hortobágyon írták le (Kárpáthy, 1988a). Az alkalmilag költő csörgő réce lelőhelye egy fluktuáló exklávét képez az areától délre. 13. Anas angustirostris - Márványos réce. Levehető a fajjegyzékről, mivel alkalmilag sem költ Magyarországon. 14. Anas strepera - Kendermagos réce. Előző periódusban is költött, de Udvardynálnem szerepelt. Európában terjeszkedő faj, amely elterjedésének DNy-i határa Magyarországra esik, ezért a faj bevehető 63