A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Természettudomány - Bozsko Szvetlana: A magyarországi avifauna dinamizmusának felülvizsgálata. 1960–1988

1. táblázat Magyarország avifaunájának belső dinamikus potenciálja 1960 után 1. Tabelle Das innere dynamische Potential der Avifauna Ungarns nach 1960. Fajok száma Elterjedési határ a vizsgált terüleleten Eltűnt Regreszsziós Alkalmi költő Terjeszkedésnek indult régi faj Új faj Feltételesen költő expanziós faj Realizált dinamikus potenciál Realizálatlan dinamikus potenciál Teljes belső dinamikus potenciál N W s E 4 5 1 4 5 1 3 2 1 1 4 1 1 4 1 1 1 12 21 7 1 9 20 9 1 21(26,3%) 41(51,2%) 16(20%) 2(2,5%) 10 10 6 6 6 2 41 39 80(100%) Az utolsó 28 év alatt - Udvardy régebbi adataival összehasonlítva - az avifauna dinamikus potenciáljának fajlistájából eltűnt 10 és megjelent 10 új madárnév, vagyis 20 faj kicserélődött. Az újak közül azonban, négy faj az előző évszázadban is volt költő, de valami okból nem szerepelt az Udvardy-féle jegyzékben. így a tényleges fajcsere az elmúlt 28 évben 16 fajra (0,57 faj/év) korlátozódik, v. i. a felújulás kb. 19%-ot tesz ki. Az előző 100 éves periódushoz képest, amikor 26 madárfaj (0,26/év) váltását jegyezték fel, ez egyértelműen jelzi a faunacsere kb. mintegy kétszeres felgyorsulását. Szeretnék mégis tartózkodni a messzemenő általánosításoktól az avifauna teljes kicserélődésének idejét illetően. Egy évszázadhoz viszonyítva a 28 év túl rövid idő és nincs kizárva, hogy a változások sebessége vagy trendje a jövőben módosulhat. Az avifauna dinamikus potenciáljának 68 faja azonosnak bizonyult mindkét periódusban (QS = 82,93%). Valóságban egyedül a stagnáló areájú fajokban, vagyis a nem realizált potenciálon belül, megmaradt a nagy hasonlóság (28 közös faj, QS = 65,88%), de a többi csoportok összetétele alaposan kicserélődött (1. fajjegyzéket). Érthetően egészen más az újonnan eltűnt fajok listája. A 10 kiszorult fajból három a nappali ragadozó - Accipiter brevipes, Circus cyaneus, Falco naumanni, amelyből egyikük sem volt számos az országban az előző periódusban és költésük régen is ritkaságnak számított. Az areájuk belsejében megfigyelt általános populációritkulás negatív hatással volt a gyér magyar állományunkra is, azonban a kis héja (Accipiter brevipes) hiánya aligha minősíthető véglegesnek, mivel a madarak előfordulása tavasszal-nyáron az országban tovább sem ritka, de a költési bizonyítékok 1973 óta nincsenek. * A kékes rétihéja (Circus cyaneus) alkalmi fészkelését 1948-ban figyelték utoljára (Kéve, 1984;), de a szomszédos Csehszlovákiában a madarak száma 1950 óta nő és a nyugati vidéken a héja új habitatként fenyvesekben honosul meg (Cramp, 1982). Levehető továbbá a fajlistából egy sor régebben is exkláve eltérjedésű faj, a Phalacrocorax pygmaeus, Otis tetrax, Tringa stagnatilis, Geliochelidon nilotica, valamint relikt areájú Oxyura leucocephala. Költésük előbb már szórványossá vált, így Udvardy többségüket a regressziós, ill. alkalmilag költőnek minősített. Nem fordul elő a múlt század óta Syrrhyptes paradoxum és Anas anguirostris sem. A regressziós fajok csoportja majdnem végig 12 fajból állt, és csak utolsó két évben 11 fa* Az anyag lezárása után értesültem róla, hogy 1989-ben Kisújszállásnál egy pár bizonyítottan fészkelt (Dr. Aradi Csaba közlése). 55