A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Muzeológia - Töll László: A Déri Múzeum japán kardjai

kard tradíciójának hatását. Ez még nem nevezhető igazán szamuráj kardnak: hiszen ehhez négy követelménynek kell eleget tenni a fegyvernek:

25 1. acélból készüljön 2. egyélű legyen 3. görbült legyen 4. hőkezelésnek vessék alá. A váltás lassú, folyamatos volt. A fejlődést a lovas harcmodornak jobban megfelelő hoszszú, enyhén görbe kard előnyei okozták. A görbe kard egy pontban fókuszálja a vágóerőt, lehetőséget adott egy „Húzva-vágó" mozdulatra, ami a hosszú, általában kb. 1 méter körüli kardok súlya miatt páncélzatok ellen is hatásos volt. Ezenkívül a hosszú markolat miatt a fegyver jól kiegyensúlyozott volt, egy kézzel is eredményesen használható. A görbület miatt pedig sokkal kevésbé volt hajlamos a törésre. Ezt az újfajta kardot a terminológia TACHI-nak nevezi. A TACHI-t vágóéllel lefelé, a hüvelygyűrűkre kötött zsinórral függesztették az övre, hasonlóan az európai kardviseléshez. Az első, teljesen görbe fegyvert 980 körül egy Yasutsuna nevű kovács készítette.

26 Ehhez a korhoz kapcsolódik a fejlődés egy másik aspektusa, a keresztmetszet változása. A legősibb változat az egyenlő szárú háromszög keresztmetszet a HIRA-ZUKURI (2. ábra). Ennek kovácsolása alatt nehezen ellenőrizhető volt az ideális fémvastagság. Egyrészt ha a penge túl vékony lett, éles volt, de hajlamos a törésre. Ha viszont túl sok fémből készült a penge, az ún. „kagylóéi" jött létre, ami ugyan erős pengét eredményezett, de csökkentette a vágóerőt. A megoldást a KIRIHA-ZUKURI keresztmetszet hozta meg. (2/B. ábra) Ez kombinálta a szilárdságot és a vágóerőt. A legfejlettebb változat a SHINOGI-ZUKURI típusú keresztmetszet (2/C. ábra), mert itt a penge középső, vastag része biztosította a szilárdságot, de a relatív karcsúság elejét vette a túlsúlyosságnak és még volt egy nagy előnye; vágásnál kisebb volt a súrlódási felület, mint a korábbi változatoknál.

27 A fejlődés egy másik összetevője Gotoba császár (1180-1239) nevéhez fűződik, aki az ország legjobb kovácsait hívta össze tanácskozásra, melynek eredményeként sor került a már taglalt kéttestű kardok készítési módjának kikísérletezésére. 25. Yumoto John M. i. m. 1958. 27. 26. u.az. de 28. 27. Sato Kanzani. m. 1979.49-54 A terminusokban is van különbség az írók között. Pl. Harris a KIRIHA-ZUKURI-t is SHINOGI-ZUKURI-nak nevezi. Tulajdonképpen helyes ez is, mert a terminológia azt veszi figyelembe, hogy van-e a penge lapján gerinc ún. SHINOGI. így minden háromszögtől eltérő formát SHINOGI-ZUKURI-nak nevezünk, aminek természetesen számos változata van, ilyen pl. maga a KIRIHA-ZUKURI is, és az OROSHIMUNE is. Esetünkben mint a fejlődés állomásait fontos megkülönböztetni. Az első SHINOGI-ZUKURI típusú pengét (Kanzan-féle terminológia) 1159-ben egy Namahisa Yukimasa nevű mester készített. 506 v 2. ábra A keresztmetszet változatai