A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)
Művelődéstörténet - Bényei Miklós: A Magyar Tudós Társaság ügye a reformkori országgyűléseken
szőri sürgetésére 146 - az uralkodó csaknem egy évvel később, 1829. június 27-én adta ki tanulmányozásra; jellemző módon éppen Sedlnitzky rendőrminiszternek. 147 A kormányzat azonban a törvénykönyvbe is bekerült intézet megalakítását már csak késletetni tudta, megakadályozni nem. Hosszas vizsgálódások folytak, de a közelgő országgyűlés előtt nem sokkal, 1830. július 7-én a király jóváhagyta a Magyar Tudós Társaság alapszabályát, rendszabásait és az igazgató tanács tagjait. Három ponton kívánt változtatást; a maga nemében mindegyik lényeges volt és kifejezte az uralkodó, az udvari körök politikai szándékát. Először is az udvar, a kormány befolyásának biztosítására nem tartotta elegendőnek a királyi főfelügyelet szokványos deklarálását, hanem azt követelte - a rendőrség és a magyar kancellária javaslatára -, hogy az alapszabályban rögzítsék: a társaság elnökének és helyettesének megválasztását az uralkodó erősíti meg, továbbá az ülések jegyzőkönyveit is be kell mutatni a nádornak. A második módosítást - szintén a magyar kancellária véleménye alapján - a rendszabások 11. §-ában kellett végrehajtani: feltüntetni, hogy a társaság kizárja működési köréből a politikai tárgyakat (beleértve az alkotmányt és a kormányt érintő kérdéseket is). A rendszabásokra vonatkozott a harmadik észrevétel is: a király nem akart hozzájárulni, hogy a vármegyéket évente tudósítsák az Akadémia tevékenységéről és a pénztár állapotáról. Széchenyi Istvánék - mármint a négy alapító, akiknek döntő szava volt az intézet sorsát illetően - az első két passzust elfogadták. A bizalmas információk birtokában nemigen tehettek mást, ha nem akarták kenyértörésre vinni a dolgot az udvarral. A harmadik megjegyzéssel viszont nem értettek egyet; nyilván az országgyűlési felszólalásokra és a hazai joggyakorlatra gondolva, valamint lehetőséget látva a visszavonásra is. Nem tévedtek: József nádor közbenjárására - amint erről 1830. november 6-án értesítette őket - a király beleegyezett a kifogásolt mondat meghagyásába. 148 Mindez, továbbá az 1825-27-es országgyűlés vitái, az országos küldöttség munkálatai is azt bizonyítják, hogy a Magyar Tudós Társaság számos - a korabeli viszonyokból fakadó, azokat tükröző - kompromisszum árán született, születhetett meg. A fentiek alapján kissé túlzónak érezzük Fenyő István azon megállapítását, hogy az Akadémia „a magyar társadalom és kultúra államhatalomtól először függetlenül létrejött intézménye". 149 Ennek több tény is ellene mond (azonkívül, hogy a rendi országgyűlés is az államhatalom részese volt): a király által szentesített törvény tette lehetővé a működését; az uralkodó erősítette meg választott tisztségében az elnököt és alelnököt; a kormányzat beleszólt az alapszabályokba, ellenőrizte (a jegyzőkönyvekből jogszerűen) a munkát stb. 15 ° Kétségtelen viszont az is, hogy az állami szervek közvetlenül nem irányíthatták az intézetet, a beavatkozás lehetősége is korlátozott volt, azaz sikerült megvalósítani, megőrizni Széchenyi István és alapító társai eredeti óhaját, a Tudós Társaság önkormányzatát. A bécsi udvar, a kormány várható magatartását azonban minden fontos lépésnél, döntésnél mérlegelni kellett. Különösen az a tény válhatott a konfliktusok forrásává, hogy a politikai témák tudományos vizsgálatát kitiltották az Akadémiáról. Az intézményt azonban csak formálisan lehetett apolitikussá tenni, hiszen a nyelvművelés és számos tudományág művelése - miként arról már szóltunk - magában hordozta a politikumot. Az alapszabály és a rendszabások szövegének véglegesítésével elhárult az utolsó akadály is a Magyar Tudós Társaság tényleges felállítása elől. Amikor az 1830. évi országgyűlés megnyílt (szeptember 8-án), ez még nem dőlt el. Biztató jelnek vehették a rendek, hogy 1830. októ146. Gróf Széchenyi István levelei. 1. köt. (Bp., 1889) 92., 103., 110.; Széchenyi István: Napló (Bp., 1978) 584., 586. 147. Viszota Gyula: Censurai különlegességek a XIX. század második negyedében. = Adatok a Magyar Tudományos Akadémia és a XIX. század első felének történetéhez. 1. füz. (Bp., 1926) 70. 148. Minderrőll. Viszota Gy. i. m. 70-72.; Bártfai Szabó L. i. m. 22.; SzászK. i. m. 153.; Széchenyi István: Napló (Bp., 1978) 673-674. 149. Fenyő István: Bajza József publicisztikai tevékenységéhez. Elfeledett írásai a Társalkodó 1832. évi számaiban. — Irodalomtörténeti Közlemények, 1983.4. sz. 341.; ugyanez: Bajza József elfeledett írásai (Bp., 1984) 9. 150. Vö. R. Várkonyi - /. 25. 470
