A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Néprajz - Takács Béla: „Népművelés” a Hortobágyon a XVIII. században

nak a kedvéért írta, akik nem tanulhattak főiskolában, de azok is haszonnal forgathatják, akik csak alsóbb fokú oktatásban részesültek. A szerző igyekszik népszerűen írni, tehát a mondanivalóját párbeszéd formájában, „két költött személyeknek beszélgetésébenn" adja elő. Már itt megjegyezzük, hogy a beszélgetések nem két, hanem több személy között folynak a könyvben, amelynek tartalmáról a szerző kijelenti, hogy „ez nem mese, nem história, azért meg-kivánnya, hogy figyelmetességgel olvastassák; másként nem a munka leszsz az oka, hogy nem lehet érteni, hanem maga az olvasó. Vigyázva kerültem, hogy oljanokat ne irjak, meljeknek meg-értésekre több kívántatott volna." Sajnálattal állapítja meg a szerző, hogy „e mi hazánkban a köz rendű nép, mind eddig kevés gyönyörűségét kereste a könyveknek olvasásában, a kik leg-többre mentek is, be-érték, egy két könyörgéses könyvvel" - írja Jeney György. Az érdektelenség okát Jeney György a latin nyelvű könyvekben látja, amelyeknek a „fedele, el-takarta szemök elől azoknak szépségét; mint régen Móses a sidók elől több hitbéli dolgokat, a tzeremóniák takarékjával". A szerző, mint a magyar népművelés magyar nyelvű úttörőjét Bod Péter (1712-1769) erdélyi református prédikátort említi, majd hivatkozik Pitter német íróra, aki az „Entwickelung der Geschichten" - a Történetek fejtegetése c. művével „eltsalta a német községet a könyvek olvasására. Ha399