A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Néprajz - Matkói László: Debrecen–Hortobágy étkezési szokásainak vizsgálata

kasok megőrzésére és továbbadására. A debreceni református ember is kevés ünnepei ellenére is szeretett ünnepelni. A házasság itt is a nász ősi és egzotikus funkciójának felelt meg: potlatch (ajándékozási ünnepség) két polgári família között, ugyanakkor látványosság is kifelé. A közösség tagjai rövid időre idealizált típusukat élhették meg.

21 Az arisztokrata és polgári házasságokkal ellentétben a közösség értékeit nem fogyasztották el. 1607-től 1949-ig terjedő intervallumban három alkalmi étkezés étrendjét hasonlítottam össze. A város 1607. évi jegyzőkönyvében olvashatjuk:

22 „Mikor pedig a mesterremeket bemutatja, ugyanazon nap főzessen a céhmester házánál két tál étket, egyik káposztás hús, a másik tál tikhús, melyet tisztességesen főzessen meg, ezenkívül egy pecsenyével és egy csutora borral, dióval, pereccel és gyümölcs-ételekkel tartozzék,..." Tőrös Mihály és Kovács Julianna lakodalma a Cserepes utcai házban 1891. dec. 2-től 6-ig tartott a következő ételekkel: csigaleves tyúkhússal, töltött káposzta, pulyka egészben sütve, malacpecsenye, kürtös kalács, feketekávé. Estére kávét, perecet, majd hideg pecsenyét, bagdánt, forró fánkot szolgáltak fel. A családi emlékezet megőrizte, hogy a vendégek többször haza is mentek átöltözni, majd visszatértek a lakodalomba. 1949-ben Matkó János és Tőrös Margit ezüstlakodalmán Hegyaljai Kiss Géza tiszteletes imája és zsoltáréneklés után a következő ételeket fogyasztották: csigaleves tyúkhússal, töltött káposzta, pulykasült, kürtös kalács, feketekávé. A kürtös kalácsokat az 189l-es bodzafákon készítették, amelyeket a dédunoka jelenleg is használ, ugyanígy a zöld mázas csigacsinálót is megőrizték. Ha az időben távollévő étrendeket összehasonlítjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy az ételek nyersanyagai, készítésmódjai évszázadokon keresztül állandóak: főtt tyúkhús (tikhús), káposztás hús, pecsenye, kürtös kalács (dióval megszórt tészta). Az Ecsedi István által megadott alkalmi ételsor alig tér el az 1891-es lakodalmi étkektől, az 1949-es ennek egy egyszerűsített változata.

23 A kézfogót a lányos, a lakodalmat a vőlegény szüleinek házánál tartották. A családok emlékezete nemcsak az ételek szokását, hanem érdekes jeleneteket, lelkészi tanításokat is megőrzött. A híres polgár Balogh család fiának lakodalmán Baltazár püspök is megjelent titkárával a vacsorán. A jelenlévő és a keresztény kurzushoz tartozó vendég rázendített egy antiszemita nótára. A püspök felállt és ezt mondta titkárának: „Menjünk innen, mert itt szidnak minket."

24 Temetésekkor is tömbszerű jelzést adott magáról a polgárság. 1888-tól 1942-ig a következő nyomtatott gyászjelentéseket gyűjtöttem: Erdei Katalin (1888), Zöld Jolánka (1908), Erdei Pálné Szilágyi Zsuzsanna (1916), MacsiTóth János (1920), Molnár István (1925), Matkó Ferenc (1941), Matkó Ferencné Tömösváry Sára (1942). A nyomtatott jelentések általában 30 közeli rokont jelölnek meg név szerint, akik a temetés utáni étkezésen jelen is voltak az adatközlők szerint. A halottat a háznál ravatalozták fel, a templomban tartott rövid ima után vitték a halottat a temetőbe. A temetés után általában marhahúst kásával, vagy töltött káposztát adtak a gyászolóknak, italként bort. A vasárnapoknak és ünnepnapoknak is megvolt a szokásrendje. A kredencre vagy a tálalószekrényre helyezték a bibliát, a zsoltárt, amelyből a családfő rövid részletet olvasott. Más családoknál egy fohász után kezdték az étel kiosztását, liberálisabb családoknál az ima is elmaradt. Legtöbbet fogyasztott vasárnapi leves a marhahúsból (szegy), vagy a tyúkhúsból készített leves volt, mind a kettő szinte állandó eleme volt az étrendnek. A leves után különféle húsételek következtek: öregoldalból készített rostélyos, töltött káposzta csülökkel főzve, készült juhhúsból is, rántott szelet, pörköltek. Karácsonykor kappant vagy pulykát készítettek, az esztendő utolsó napján is, mert visszafelé kapar. Újesztendő első napján szárnyast nem ettek, mert elkaparja a szerencsét. A süteményeket a kelt tészták tradicionális fajtái, valamint az újabb sütőporos tészták jellemezték. Ha a vasárnapi ételből, az alkalmi lakomából maradt, akkor másnap elfogyasztották, a főtt húsokat tojással pörköltnek elkészítették. Különleges heti étrend nem alakult ki, még nagypénteken is bő tepertősen fogyasz21. Barthes: A napihír struktúrája. In: Strukt. i. m. 183. 22. Szűcsi, m. 689. 23. Ecsedi i. m. 177. 24. Zöld János közlése. Debrecen, Mester u. 26. 368