A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Varga Júlia: A debreceni Emlékkertek a jelenben

Emlékkert funkciója nem változott meg. A kerítés funkciója valóban megváltozna, ha lenne. A múlt század végén a díszkerítés öt kapuval a kert megóvását szolgálta. Nappal nyitottak voltak a kapuk, így a kert használatát nem csökkentették. Ha ma meglenne a dísztferítés, a kert eredeti állapotát mutatná. Tehát a rekonstrukció teljes lenne, ami mindenképpen kívánatos egy történetében muzeálissá vált kert esetében. A régi öt kapu ma is nyitva lehetne, tehát a kert elsődleges funkcióját - emlékművek elhelyezése a kertben - nem befolyásolná. Sándor János nem mondott le eredeti elképzeléséről, hogy ha nem is minden oldalon, de legalább egy szakaszon - tervkoncepciójában a Füvészkert utcai oldalon javasolja - be kell mutatni a régi díszkerítést. Ebben a törekvésében csak támogatni tudjuk egyetértő véleményünkkel. A felújított Emlékkertben első tekintetre megragadja a szemlélőt a megnövekedett, nagy zöldfelület. A nyugati kertben lévő két emlékmű: Bocskai-szobor, Gályarabok emlékoszlopa küllemében megszépült, s úgy a Füvészkert utca, mint a Kálvin tér minden pontjáról jól látható. A Bocskai-szobor kiemelt központiságának csökkentésével a Gályarab emlékmű önálló térkialakításával, mindkét emlékmű térhatása megsokszorozódott. A felújítás során a nyugati kert nyitottá vált a keleti kert felé. Ez azt az optikai látszatot kelti, mintha a nyugati kert megnagyobbodott volna. Persze ez csak addig tűnik így, amíg a keleti kert fel nem lesz újítva. A nyitottság folytán lényegesen jobbá vált a nyugati kert nappali, természetes megvilágítottsága, ami kiemeli a szobrokat, s kedvező a növényzetnek is. Hangulatosak az egyedileg gyártott gázlámpaoszlopok, a vastégla és a fehér pihenőszékek. A nyugati kertbe beépült Romkert, a jelenlegi két szoborral hangsúlyozza az „emlékkert" jelleget, melynek megőrzése a felújítási terv kiindulási gondolata volt. A romok akkor nyernek nevükkel összhangban kertjelleget, ha majd befutja őket a köréjük telepített kúszónövényzet. Összességében nyugalmat és időtlenséget sugároz a kert, mint ahogy ez a funkciója a történelmi emlékkerteknek. Most, hogy a felújított nyugati kert nyitottá vált a keleti oldalán, de még a gyalogjárón belül - nagy lombú növényzet ritkításával -, ez az oldala sokkal alkalmasabbá vált emlékművek elhelyezésére, mint a Füvészkert utcai oldala. Először is: a szobroknak nagyobb lenne ott a térhatásuk, amit növel az egész keleti kert nyitottsága; másodszor: sokkal nagyobb lenne a természetes megvilágítottságuk a nap által, mivel a sugárzást a keleti kert nem hogy nem akadályozza, hanem egyenesen megsokszorozza; harmadszor: az alkotások úgy villamosból, mint gyalogszerrel nagyon sok embert gyönyörködtetnének. Annál inkább, hogy ezen az oldalon a bevásárló központ megépülésével, ugrásszerűleg növekedni fog a gyalogosforgalom. Ezzel szemben: a nyugati kert Füvészkert utca felőli oldala a nagy fák által meglehetősen árnyékos, sötét, még nappal is. A Füvészkert utca gyalogos-, de járműforgalma is elenyészően csekély. Itt nem várható a gyalogosforgalom növekedése. A gépjárműforgalom növekedése pedig nem kívánatos. A folyóméter szerint rövid Füvészkert utcai oldalon, szobrok állítása vizuálisan „elnyomná" a Romkert érvényesülését. A korabeli, hiteles, eredeti dokumentumok elsődleges feltárásával, jelen tanulmányban állítjuk és bizonyítottuk, hogy a keleti kert létesítését és eredeti funkcióját tekintve, éppen úgy emlékkert, mint a nyugati kert. Ezért nem szükségszerű, hogy a jövőben létrehozandó képzőművészeti alkotások elhelyezése csupán a nyugati kertre korlátozódjon. A keleti kertben lévő gépkocsiparkoló kiiktatásával, helyén nagy zöldfelületet lehet kiképezni. Ez esetben, a két kertet elválasztó gyalogjáró mindkét oldalán lehetne elhelyezni szobrokat, megfelelő tematikával és térközzel. Ez a kiképzés az új helyre telepített Csokonai-szobor térhatását nem rontaná, mert térben megvan a kellő távolság a villamosvágányok két oldalán. Mivel rámutattunk, hogy mindkét emlékkert, létesítésük után több mint 70 évig körül volt kerítve vasrács kerítéssel, így a régi kerítés teljes, vagy szakaszos bemutatására a keleti kert éppen úgy illetékes, mint a nyugati. A régi vaskerítés bemutatására a keleti kert szintén alkalmasabb, mint a nyugati. Nagyobb a térhatás, messziről való rálátási lehetőség, megvilágítottság, személyforgalom stb. Talán mire a keleti kert felújítására sor kerül, az anyagi lehetőségek is bővebbek lesznek, az eredeti dísz-rácskerítés egyedi legyártatásához. 309