A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Varga Júlia: A debreceni Emlékkertek a jelenben

Ásatások és Romkert kialakítása a nyugati kertben A Kelet-magyarországi Tervezővállalat 1979-ben elkészítette az előző években oly sok vitát kiváltott városmag részletes rendezési tervét, melyet a Központi Városrendezési és Építéstervezési Tervtanács és a Debreceni Városi Tanács V. B. is jóváhagyott. A rendezési terv egyik lényeges eleme volt a Nagytemplom és közvetlen környezetében tervezett, úgynevezett süllyesztett romkert vagy emlékkert. A Nagytemplom külső és belső felújítására 1980-1981. évben került sor. 1980. szeptember 4-én kezdték meg a Nagytemplom podesztjének tervbevett rekonstrukcióját megelőzően az építészeti célú vizsgálatot. A Nagytemplom szerkezetvizsgálatánál felbukkantak a korábbi 1802-ben megégett András-templom alapfalai. Kertai László építészt régen foglalkoztatta Debrecen városmagjának építészettörténete. A föld mélyébe nézhetés kínálkozó alkalmát felhasználva, munkatársával, Wilbertz Péter építészmérnökkel kutatóárkot ástak. Az árokból előkerültek XV. századi gótikus bordamaradványok és két sír. Szeptember 8-ra kiderült, hogy viszonylag magasan és épen az 1564. évi tűzvész után helyreállított András-templom tornyának falmaradványai bontakoztak ki. A Nagytemplom tatarozásával párhuzamosan, megkezdődött a feltárás a leletek alapján. A városi tanács és az Országos Műemléki Felügyelőség engedélyével, még szeptember utolsó napjaiban kiterjedt a kutatás az 1640-ben épült harangtorony, a Veres-torony és az 1564. évi tűzvész után kialakított imateremnek a podeszten kívül eső részeinek feltárására. Itt is eredményesnek bizonyult az ásatás. Megtalálták az imaterem falmaradványait, s tisztázódott a Veres-torony mérete, elhelyezkedése, bejárata. Mivel az ásatás a korábban indított kutatásnál nagyobb méretűvé fejlődött, 1980. szeptember 30-án ásatási engedélyt kért a Déri Múzeum az ásatási bizottságtól. Ettől kezdve tervszerű kutatás indult meg, Módy György vezetésével. A szabadidejüket feláldozó Kertai László és Wilbertz Péter fiatal mérnökökkel együtt kutatták a föld mélyét. Időt, fáradságot nem kímélő, összehangolt munkájuk nyomán, nagy fontosságú építészettörténeti és régészeti leletek kerültek elő, olyan mértékben, hogy érdemesnek mutatkozott az ásatást a következő év tavaszán tovább folytatni. A feltárt falmaradványok pedig már alapot adtak az elképzelésnek - süllyesztett romkert-szerű bemutatásukra. Az ásatások nagy érdeklődést váltottak ki a lakosság körében. Minden nap nagy tömeg nézte a munkálatokat. Mivel közeledett a tél, gondoskodni kellett a feltárt falmaradványok víz- és fagyvédelméről. A kutatási munkát a KELETTERV fiataljai kezdték. A városi tanács és a városi és megyei pártbizottság támogatta a feltárást. A Debreceni Építőipari Vállalat (Kovács András igazgató) segítséget adott gépek, szállítóeszközök rendelkezésre bocsátásával. Intézmények, vállalatok és magánemberek is egyaránt társadalmi munkában bekapcsolódtak az ásatásba: KELETTERV fiataljai, MEDICOR-brigád, DEBER-brigád, Péchy Mihály Építőipari Technikum Kiss József és Takács Péter tanárok, az iskola diákjaival, Ybl Miklós Építőipari Főiskola, a Kossuth Laktanya kiskatonái, egyetemi hallgatók. Kertai László 1981 januárjában kidolgozta a debreceni Nagytemplom környezetében kialakítandó Emlékkert megvalósításának feltételei és ütemezési javaslatát. A minden szempontra kiterjedő, részletes ütemterv az I. ütemben a rekonstrukciós munkákat, a II. ütemben a süllyesztett romkert kialakítását, s az ütemek társadalmi és anyagi feltételeit munkálta ki. Az ütemtervek alapján, 1981. április 21-től folytatódott a feltárási munka, a Déri Múzeum irányításával. Párhuzamosan a feltárással, 1981. júliusra Kertai László és Wilbertz Péter kidolgozták a felújítási tervet, amit a KELETTERV felterjesztett az Országos Műemléki Felügyelőséghez, amely azt 1981. július 13-án jóváhagyta. Kérés volt a tervezők felé, hogy az Emlékkert és Romkert egy egységet képezzen a felújítás során. A terv jóváhagyása után megindult a kivitelezés. Szakértőket kértek fel: a konzerváláshoz dr. Zádor Mihály professzort, a Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti Tanszékről; Seidlmayer János építészt az Országos Műemléki Fel304