A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)
Történelem - Varga Júlia: A debreceni Emlékkertek a jelenben
útszűkület korszerűsítése, s emiatt a Csokonai szobor kitelepítése eredeti helyéről. Ezek miatt pedig szükségessé vált rekonstrukciós terv készítése. A nyugati emlékkert természetvédettségének témaköréhez tartozik egy nem benne, de néhány lépésre mellette lévő növény egyedi védelme. Ez egy fa, melyet a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága nyilvánított védetté, s jelölt meg a következő szövegű táblával: „Ennek a fává nőtt iszalagnak a neve Licium Helimifólium, vagy amint a magyar mondja: »ördögcérna«, sem fű, sem fa. Ebben a növésben természeti ritkaság. A debreceni hagyomány szerint a reformáció lánglelkű apostola Bálint pap, vitázott egy Ambrósius nevű katolikus pappal. A vita hevében Ambrósius letört egy líciumgallyat és kacagva leszúrta a földbe, mondva »Akkor lesz ebből a vallásból valami, mikor ez fává nő!« És csakugyan fa lett belőle. A reformáció is Debrecenben lett a legvirágzóbb. Tény az, hogy a papi lakás, melynek ablakát beárnyékolta 1764-ben épült Szilágyi Sámuel püspök számára, a Méliusz által lakott plébánia helyén. Az ablak előtt kiskert volt és ebben nőtt a lícium." Hajdan nem egyedüli növény-különlegesség volt ez a fa Debrecen városmagjában. A közelében lévő Pap tava körül - mai Déri Múzeum helye és az előtte lévő tér - több ilyen növény élt. Eltűntek testvérei a Pap tavával, a mocsárral együtt, s ez a fa megmaradt sértetlenül a helyén. Ágaival mindjobban befonódott a kiülő ablakkosárba s lombjával beárnyékolta a házat. Már a múlt században is öreg fa volt. Régi kúriák tűntek el mellőle, és új paloták épültek körülötte. Az öreg fa mai napig dacol minden változással, s otthonosan érzi magát ebben az új, beton-környezetben is, s új rügyeket hoz minden tavasszal. A rendkívül életerős, s a maga nemében matuzsálemi korú fával kapcsolatban a nép legendát szőtt, s a reformációval, a hitvitákkal hozta kapcsolatba. A csuda-fát, pap fáját - ahogyan a nép elnevezte - a múlt században elsősorban történelmi kegyelet övezte, s csak másodsorban a természeti ritkaságnak kijáró megbecsülés. A legendák iránt nem fogékony XX. század embere nemcsak mint ritka növénykülönlegességet becsüli meg, hanem eredeti, nyomvonal-jelzőként is számon tartja. Ez az „élő tanú" tanúsítja, hogy Szilágyi Sámuel püspök kiskertje milyen közel volt a nyugati kert nyugati széléhez. Út, közmű felújítása, villamosvágány középre helyezése, és a Csokonai szobor áttelepítése a keleti kertben A keleti kert a kialakításától - 1865 - eltelt csaknem 120 év alatt, kezdetben a pihenés, csend és nyugalom, később pedig elsősorban a közlekedés szolgálatában állt és áll. Nyugalmát megzavarta az egykori gőzvasút, majd a villamos, s végül a közúti forgalom. Az első tömegközlekedési létesítmény engedélyezésére az első kérelem 1881-ben érkezett a hatósághoz, melyben lóvontatású közúti vasút építésére kértek előmunkálati, majd 1882-ben már ló- és gőzüzemelésű vasútépítésre kivitelezési engedélyt. Az első vasútvonal a Nagyállomás elől kiindulva, a Piac utcán - volt Vörös Hadsereg útja - végig, a város központján keresztül, a Nagytemplom előtt elhaladva, a Péterfián és Simonyi úton át a Nagyerdőre vezetett. Ezen a vonalon a gőzmozdony bonyolította le a személyszállítás mellett a teherforgalmat is. A gőzvontatású közúti forgalom a maga nemében igen korszerű volt és alapításában megelőzte Budapestet is. Az első személyforgalom 1884. október 2-án indult meg, melyet 11 nap múlva követett a teherforgalom kezdete. Az üzem megindulásakor négy mozdonyt állítottak üzembe és azok Debreczen, Nagyerdő, Csokonai és az István malom nevét vették fel, melyeket 1885-ben egy ötödik követett Hortobágy névvel. Az engedélyezési okirat szerint a városban közlekedő vonat legfeljebb három kocsiból állhatott. 1884. október 2-től a vasúti közlekedés zaja verte fel az emlékkertek csendjét. Még csak második esztendeje álltak az emlékkertek a Csokonai Kör illetékessége alatt, amikor felmerült a keleti kertet átszelő vasúti vágány áthelyezésének terve és kísérlete. A Debreceni Helyivasút Részvénytársaság jogi képviselője, dr. Kemény Móric ügyvéd kérelemmel fordult a városi tanácshoz, a Csokonai kert körüli vágány áthelyezése tárgyában. (9129/1892. november 2. iktató szám.) 300