A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szűcs Ernő: Átmeneti üzemi formák jelentkezése Debrecen ipari életében 1848–1867 között

termelőmunkát a gyár 40-50 dolgozója.

32 Az üzem a város határából 1014 kh-t bérelt a pallagpusztai részen, majd Macson tartott fenn bérletet. Ezeken gazdatisztek irányításával cselédek, béresek és napszámosok százainak alkalmazásával önmaga termeltette a cukorrépa-szükségletének egy részét. A gyárnak a cukorrépa-termesztés környékünkön való meghonosításában nagy érdemei lettek. Sőt - s ezt igazolják a tanácsülés 1863-ból származó jegyzőkönyvei is - az üzem igénybe akarta venni a város körül heverő hatalmas trágyadombokat, ami mutatja, hogy az üzem a környékbeli gazdáknál ésszerűbb, fejlettebb földművelést folytatott. A források arról is beszélnek, hogy a cukorgyár elsők egyikeként használt gőzgépet a Debrecen határában gazdálkodók közül. A gyár tulajdonjogában rövidesen változások következtek be. Előbb Robert Florent bécsi gyáros vásárolta fel az érdekeltségeket az alapítóktól, s 1869-ig magánvállalatként működtette azt, majd a következő évben részvénytársasággá alakította át. Ezzel egyidejűleg az üzem fejlesztése is folyt, mert míg a kezdő üzemben mindössze 40-50 munkás dolgozott, addig 1862ben már 200, elsősorban 13-14 éves leány nyert alkalmazást. A gyár nyerscukor előállításával foglalkozott, s termelőképessége a hatvanas évek közepén 30 ezer q-ra emelkedett. Az üzem nagyobb arányú fejlődése azonban a dualizmus korának elején következett be.

33 Debrecenben az első utcai lámpák 1844-ben jelentek meg, ezek azonban olajlámpák voltak, a közvilágítás valamelyes korszerűsítésére csupán 1863-ban került sor. Ez év március 1. és 9. között a város vezetői tárgyalást folytattak Riedinger augsburgi légszesz (gáz) gyárossal, s megtörtént a szerződéskötés is.

34 Ennek értelmében a város közel két hold földet adott át az üzemi épületek elhelyezésére (ahol ma is van a gázgyár), kötelezte magát a városi létesítmények gázzal való világítására, s ígéretet tett, hogy a város erdeiből térítés ellenében ellátja fával az üzemet. A vállalat - a „Gesellschaft für Gasindustrie in Augsburg" - monopóliumot kapott a város gázvilágítására. Ez az üzem - hasonlóan az ország akkori gázgyárainak többségéhez külföldi érdekeltségként jött létre.

35 A gyár hamar felépült, szemben a nemrégen alapított cukorgyárral, s 1863. december 14-től megkezdte a gázszolgáltatást. Jellemző, hogy az első teljes üzemű évben (1864) termelt 180 ezer köbméter termékből közel kétharmadot közvilágítási (110 ezer) célra használtak fel, s csupán a fennmaradó egyharmadot vették igénybe a középületekben és magánházaknál világításra. A gázt ez időben fából fejlesztették. Az üzemnek tisztviselőkkel, lámpagyújtókkal, munkásokkal együtt 25 alkalmazottja volt. Gépi berendezésének legfontosabb elemeit egy 4 HP-s gőzgép, 5 kemence, 26 retorta, különböző mosó-, tisztító-, hűtőberendezések, 2 gáztartály (egyenként 300 m

3

) alkották. Termelése igen lassan emelkedett, mert 1866-ban is még csak 240 ezer köbmétert állított elő, holott jóval nagyobb kapacitással rendelkezett. Melléktermékként kokszot és kátrányt is készített. Ez utóbbit az építkezőkön kívül elsősorban a kefegyárak használták fel. A gyár létrejöttével segítette a korszerűbb, a városiasabb közvilágítás megteremtését. Lehetővé vált, hogy egyes kisebb vállalkozók gázmotorral szereljék fel üzemüket, így ilyen értelemben is a technikai haladást szolgálta az üzem léte. Más oldalról azonban a gázvilágítás terjedése segítette elsorvasztani az olajütőipart (ugyanezen időben terjed el a mécsesekkel és gyertyákkal szemben a petróleumnak világításra való felhasználása is). Maga az üzem építése, a gázvezetékek lefektetésének földmunkálatai pedig jótékonyan enyhítették 1863-ban az aszály sújtotta lakosság nyomorát. * 32. HBmLIX. DKII 201/b20-21. és DVT840. sz. és DebreczeniKözlöny 1860. szept. 1. és 11., valamint dec. 5. 33. Magyar Compass Pénzügyi és Közgazdászati évkönyv 1875 és Debreczeni-Nagyváradi Értesítő 1862. j'úl. 13. és Zelizyi. m. 632-635. 34. HBmLW.B. DVII1848-1872 1109/a20. és29-30.és DVT826. és840., Békéssy László :'\. m. 43. L, Szűcs István: i. m. 1075.1. és Sápi Lajos: Debrecen település és építéstörténete (Debr., 1972) 49. 35. Sándor Vilmos: Nagyipari fejlődés Magyarországon (Bp., 1954) 436. és 533. és JelentésDebrecen szabad királyi város Világítási Vállalatának 1906-ik évi üzletévéről (Debr., 1907) 14. 252