A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szűcs Ernő: Átmeneti üzemi formák jelentkezése Debrecen ipari életében 1848–1867 között

házzal szembeni oldalán. Ez a műhely a Tiszavidéki Vastíti Társulat tulajdonában állott, s feladata a forgalom biztosítása érdekében a meghibásodott vasúti felszerelések, berendezések javítása volt. Később a műhely a debreceni Járműjavító Műhely (Vagongyár) fiókműhelye lett.

24 Magyarországon a XIX. század elején termesztett 300 ezer mázsa dohányból Debrecenben és környékén termeltek meg 120 ezer mázsát. Ezért a kormány egy kincstári raktárt, dohánybeváltót létesített Debrecenben. Épületei, a város 1812-ből származó térképe szerint a mai Beloiannisz utcában állt, s ezért azt Gyár utcának nevezték el, bár a „Fabrikában" gyári előállító munka nem folyt. A beváltást 1848. május 15-én megszüntették, majd a szabadságharc idején az épületet fogháznak, később koródának használták. Az önkényuralom idején, 1849. szeptember 15-én a főispán átiratban kötelezte a várost az „Abaldó" épületének rendbehozására és lakások biztosítására az új igazgató és a tisztviselők részére, ami igazolja, hogy a kincstár már ebben az évben ismét meg akarta kezdeni az üzemeltetést. A helyreállítás azonban elhúzódott, mert csak 1850. április l-jén kezdték meg az újbóli beváltást. A debreceni dohányraktár nagy forgalmát azonban rövidesen visszavetette, hogy alig egy év múlva bevezették a dohánymonopóliumot, a beváltási árakat pedig leszállították. A hatóságok azonban a dohánytermesztés elleni bujtogatásban látták a termelői kedv lanyhulásának okát, ezért erélyes fellépést követeltek a várostól az egyedárusítás ellenzőivel szemben. A tanács válaszában kifejtette, hogy a termelés visszaesésének legfőbb oka az alacsony beváltási ár, ami miatt nem térül meg a dolgozók fáradozása. S valóban, amikor az árakat emelték, a termelés az egész környéken felfokozódott, s korszakunkban az üzemnek átlag 20-25 munkást kellett alkalmaznia. A beváltóból fejlesztették ki 1887-re a Dohánygyárat. Ennek a beváltónak a működése nagymértékben hozzájárult a környék mezőgazdaságának intenzívebbé tételéhez. Mivel szociális megfontolásokból kisebb parasztgazdaságoknak is engedélyt adtak dohánytermelésre, ezzel egyre szélesebb körben terjedhettek a belterjes gazdálkodás tendenciái. Azzal pedig, hogy kinyomtatták „a termelők tudnivalóit", s azt kiosztották a szerződött gazdák között, a mezőgazdasági ismeretek bővítését segítették elő.

25 Rádl József helybeli kereskedő 1843. június 12-én felhívást bocsátott ki egy, a környék termését feldolgozó gőzmalom alapítására, amely a pesti József Hengermalom mintájára részvénytársasági formában jönne létre.

26 A tervezet kedvező fogadtatásra talált, s alig két nappal a felhívás után, annyi aláíró lett a részjegyekre, hogy beadvánnyal fordulhattak a városi tanácshoz, amely október 2-án megadta az engedélyt a társulat létrehozására. Ezáltal a város első, igazán (felszereltség, dolgozói létszám) gyár jellegű létesítménye részvénytársasági alapon jött létre. Debrecenben ez időre még senkinek a kezén nem halmozódott fel akkora tőke, hogy a malom magánvállalkozásként indulhatott volna. Kiemelendőnek tartjuk azonban, hogy míg a mintául szolgáló József-malomnál a tőke döntő része a botzeni Holzhammer kereskedőház, a fennmaradó rész további 30%-a pedig a magyar arisztokrácia kezébe jutott, addig a debreceni üzem alapításánál a többség a helybeli vállalkozó szellemű kereskedőké lett és csupán alig néhány százalék erejéig vettek részt környékbeli földbirtokosok (Vay, Lónyai) az alapításban, külföldi tőke pedig egyáltalán nem. Ezzel az István-malom egyik korai példájává vált a magyar vidéki kereskedelmi tőke iparba áramlásának. Az üzem termelésének megindulásáig azonban több év telt el, mert az alapítók egyes csoportjai között vita robbant ki a vezetés, a kapacitás nagysága, a vállalati tőke, de még a telephely kérdésében is. Végül is az igazgatóság első elnöke Frank Antal kereskedő, a kezdő üzem kapa24. HBmL IX. DKII201 /b. 21. és Szűcs Ernő: A MÁV Debreceni Járműjavító Üzem megalapítása és működésének első periódusa 1898-1914. (A MÁV Debreceni Járműjavító története, Szerk.: Mikecz Ferenc, Debr., 1976) 12-18. 25. HBmL IVB. DVII1848-1872 1101/1., 1109/7., U.ésDVT291.és816/2.és Hegedűs JenőSzikora János: A Debreceni Dohánygyár története (Debr., 1971) 10-12. 26. Mayer-Koncz i. m. 5-7. 248