A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szűcs Ernő: Átmeneti üzemi formák jelentkezése Debrecen ipari életében 1848–1867 között

és cseréppel való építkezést, de üzemük számára monopolhelyzetet is igyekeztek biztosítani. Amikor pl. Szepesi Antal és Nemes Gábor helybeli kereskedők kérik a tanácsot, hogy ők gőz­erővel berendezett, tehát a városi téglavetőnél magasabb technikájú téglagyárat akarnak felál­lítani, s ehhez 10 hold földet kérnek részükre átadni a város tulajdonában lévő közlegelőkből (Vargakert mögötti részből), akkor a tanács a következő határozatot hozza: „A közgyűlés a vá­rosi közönség tulajdonát képező közlegelőkből egyes területek örök áron eladásába bocsát­kozni nem akarván, folyamodók kérelmét nem teljesíthetik." 3 Az új, városiasabb életforma kialakítása a szolgáltatások területén is gyarapította a céhen­kívüliek számát. Megjelennek Debrecenben a különböző vállalkozók. Spitzer Jakab a közvilá­gítási lámpák olajjal való ellátására köt szerződést, Pózik Lajos 1859-ben az addig lekövezett hét utca 7348 négyszögelének tisztántartását vállalja fel. Karinrath Ignác hosszú éveken át bérli a városi fürdőt. 4 Az új iparágak képviselői, a céhenkívüli iparosok egyéb csoportjaival (pl. kontárok, alkal­mazottak) együtt már tekintélyes hányadát alkották 1867-ig is Debrecen iparostársadalmá­nak. Ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk, hogy a kor átmeneti jellegéből fakadóan más iparágaknál (ács, kőműves, szabó) határvonal-módosulások is bekövetkeztek. Gondolnunk kell itt olyan iparosokra, akik megmaradtak ugyan még a céhszervezetben, de alkalmazottaik számát tekintve kimagaslottak a többi céh, illetve saját szaktársaik közül. Érdemes azonban ar­ra is felfigyelni, hogy a cehkeretek időleges fennmaradása ellenére két irányból is megindult az éles határvonalak elmosása. Egyrészt egyes kereskedők néhány fővel dolgozó „fabrikákat" alapítanak, s ezzel helyi és kezdeti példáját adják a kereskedelmi tőke iparba való fektetésének. Ilyen alapon működik Debrecenben egy 1853-as kimutatás szerint Rickl József enyv- és ecet­gyára, amelynek vezetésével Dragota Ignácot bízta meg a tulajdonos. Bignió Jakab keményítő­gyárat alapít, s ezt 1863 után 2 lóerejű légszesz- (gáz-) géppel szereli fel, s üzletvezetőjén kívül 3 állandó munkást is alkalmaz. Csanak József kereskedő ecetgyárat létesít. 5 Stern Fülöp is meg­kezdi 1864-től likőr- és ecetgyárának üzemeltetését, 1866 júniusától Balázs Vendelné sz. Czir­ják Piroska is megnyitja ecetgyárát. 6 Ezzel tovább bővül azoknak köre, akik kereskedői tevé­kenységük által szerzett tőkéjük egyrészét ipari üzem létesítésébe fektetik. Lényegében hason­ló utat követ Weisz Ábrahám is, aki 1865-ben szappan- és gyertyagyárat alapít a hentes- és tí­márcéh által melléktermékként létrejövő húslásokra és faragásokra számítva. S mivel 1862­ben hasonló üzemet hoztak létre Dragota Ignác örökösei a Péterfia utcán, ezzel a szappanoscéh tagjainak most már nemcsak a pesti gyárakkal, de a helybeli, náluk magasabb termelési formát alkalmazó, tőkeerősebb üzemekkel kellett volna a versenyt felvenniük. Az eddigi vállalkozók sorából eredeti foglalkozását tekintve kiválik Telegdy K. László, aki könyvkereskedőből nyomdatulajdonossá lett család tagja volt ugyan, de ő maga ügyvédi pályán helyezkedett el, s eredeti foglalkozása mellett előbb kis kapacitású likőrgyárat létesített, s már 1858-ban termékeiből Nyíregyházán akart fiókraktárt létesíteni, majd szélmalmot is ala­pít, amit később gőzmalommá alakít át. 7 Személye feltétlenül fontos a város ipartörténete szempontjából, mert az elsők egyike, aki szabadpályán szerzett pénzét (mégha öröksége szin­tén kereskedelmi tőkéből származott is!) ipari vállalkozásba fektette. Ha ezek az üzemek in­kább csak egyszerű tőkés kooperációnak, legfeljebb manufaktúrának voltak tekinthetők, s ko­rántsem szorosabb értelemben (nagyságrend, termelés módja) vett gyárnak, mégis létükkel nö­3. HBmL IV.B. Debrecen város Képviselőtestületének iratai (Továbbiakban = DVKTI) 1108/a 1/394. 4. HBmLW.B. DVII 1848-1872 1109/1. 140-455. és 1109/a 10-13., 21. 5. HBmL IX. Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara iratai (Továbbiakban - DKII) 201/b.2. és Szűcs Ernő: Debrecen ipara az abszolutizmus korában (Debrecen iparának története a kapitalizmus ki­alakulásától napjainkig (Szerk.: Ránki György, Debr., 1976), Továbbiakban = Szűcs Ernő: Debrecen ipara 47-56. 6. HBmLW. DVII 1848-1872 1109/a.24. 7. HBmL IV.B. DVII 1848-1872 1109/1. 241

Next

/
Oldalképek
Tartalom