A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Jakiminska, Grazina: Magyar Lublinban a XVI. század második felében és a XVII. században

10. kép Tarnóci Istvánra vonatkozó bejegyzés LVK 277. sz. 55.1. zött szerepelnek: mosdótálak, nagy edények, ónból készült tálak, mosdótál csappal, régi mosóedény, sárgaréz gyertyatartó, mozsarak, „mozsár, törő nélkül", olyan „sárgaréz gyertyatartó, mely a szobában négy lábú állványon állt, vörösréz sajtár (dézsa), melynek korát nem ismerjük",

124 4 ezüst kanál, melyeken rajta van a zóraw (ejtsd: zsurav) címer, mérlegtányér ugyanezzel a címerrel, „libellus aureus in sedecimo" mely arannyal van bevonva.

125 Azoknak a fegyvereknek a listája, melyeket otthon tartott: „egy kard, vörös bakariabőr kötővel, sima bőrrel bevonva", „egy hosszú puska, melynek csontból van a markolata". A belső berendezés leltára magában foglalja a következőket: 2 vörös szőnyeg „Szt. Péter képe fekete keretben" és egy másik „egy fehér nép festett képe keretben". A jegyzék további részét a ruhaneműk alkották: hosszú köntösök, zekék, zsupán köpenyek, 2 nemez sapka, kalap, szőrmével bélelt felsőkabát. A könyvekben megtalált más végrendeletekhez és leltárakhoz képest Benedek vagyona (ingósága) nem tekintélyes.

126 Mint a fenti fejtegetésekből kiderül, a magyarok azon csoportja, amely Lublinban lakott, lakosainak csak kis százalékát alkotta. A feldolgozott források - sajnos - nem teszik lehetővé, hogy pontosan jellemezzük a város gazdasági életében játszott szerepüket. Foglalkozásukat tekintve különbözőek, de városi hivatalokat nem töltöttek be. Egyedül Jan Stefan Wengrzynowicz alias Siedmiogrodzki „jutott el" az írnok szerepéig, a váraljai városi bíróságon. Michal Mady követ volt a hadiadót vivők küldöttségében, melyet II. Rákóczi Györgynek vittek. Melchior Égin éveken át töltötte be az építészek céhének céhmesteri tisztét. Meg kell említenünk, hogy a magyarok kapcsolata a szülőországgal élénk és sokoldalú volt. Mivel főleg lengyel lányokat vettek feleségül részben „lengyelesítve" lettek ők is és utódaik is, ami a lengyelesen hangzó nevekből és lengyelesített családnevekből is kiderül. Lassan beleolvadtak Lublin lengyel lakosságába, ami minden földrajzi térségben, minden nemzeti kisebbség jellemzője. 124. i. m. 355-357. 125. i. m. 126. i. m. 205