A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Jakiminska, Grazina: Magyar Lublinban a XVI. század második felében és a XVII. században

feltettem, hogy azokban az anyakönyvekben, melyeket Szewczykfelhasznált: a származásnak is benne kellett lennie. A fent említett Riabinin műben még két magyar építész (tervező is) nevét találtam - két céhmesterét. Ezek: Valentynus dictus Foltyn, akinek származását a szerző a következő módon határozza meg: „valószínűleg magyar - lengyélesített",

20 és Joannes W^grzynek (ejtsd: Vengzsinek), alias Donowalski.

21 Ami a nevek és helységnevek írását illeti, tény, hogy nem mindig szerepel helyes formában. A feljegyzésekben gyakran lengyel átírással van dolgunk, amit az író kénye-kedve szerint használt. Piotra Totwary (Tótvári Péter) neve Totwardy, Totwaredy formákban szerepel. Hasonlóan Tessniady (Tesnyádi) - Taszniady (Tasnyádi), Thasniady formában, Égin neve - Aegen, Aegin formában. Különösen zavaros helyzet lép fel Epatok esetében, akitől Heliasz (Éliás) Baranik származott. Az író egy helyen egyszerűen Elias Baraninak (Bárányi Éliás) jegyezte fel Pótokról.

22 Megállapítható, hogy Lublin kereskedelmi tradíciói a korai középkorig nyúlnak vissza. Ez főleg a Nyugattal való kereskedést jelenti. Kazimierz Myslinski azt írja, hogy a különböző országokkal való kereskedelmi kapcsolatok között „biztosan fejlődött a magyarokkal folytatott cserekereskedelem" P A számunkra érdekes időszakban - a XVI. és XVII. században - Lublin az ún. Köztársaság főbb városai közé tartozott Krakkó, Varsó, Poznan és Lvov mellett.

24 Az elővárosokkal együtt lakossága a XVI. század végén kb. 10000 körül volt.

25 A város 1474-től vajdaság központja, a nemesek, a kis vajdasági és a nagy parlamenti képviselők ülésező helye, 1578-tól pedig a Királyi Törvényszék, a kislengyelországi (galíciai) nemesség legfelsőbb fellebbviteli bíróságának helye. Lublint azokhoz a városokhoz sorolták, melyek vegyes gazdasági-igazgatási típusúak voltak.

26 Az irodalomban 58 féle kézműipart említenek. 1626-ban Lublinban 26 céh működött.

27 Mégis a polgárok jólétének alapja a kereskedelem volt. A vásárok hatással voltak a lakosok vagyoni helyzetére, a város szakmai és nemzetiségi struktúrájára. Lublin megfelelő földrajzi lehetőségekkel rendelkezett a kereskedelem és a vásárok fejlődésére, ide vonzotta a kereskedőket a Köztársaság nagy kereskedelmi központjaiból és határon túlról is.

28 A magyarokkal folytatott kereskedelem ebben az időben kétségtelenül átmenő jellegű volt. Lublinon keresztül szállították Magyarországról a mezt, a bort, a salétromot, a szántott gyümölcsöt.

29 A lublini vásárokról szóló különböző írások gyakran megemlítették, hogy magyar kereskedők is részt vettek rajta. A magyarokat megemlíti többek között 1575-ben a Velencei Köztársaság követe, Hieronimo Lippomano: „Lublinban, mivel az minden lengyel tartományok központjában fekszik, minden évben vásárt rendeznek, melyre sok szomszédos földről is érkeznek emberek, úgy mint: muszkák, tatárok, törökök, olaszok, zsidók, németek, magyarok, ezenkívül örmények, litvánok és más országbeli népek."

30 Az alapvető magyar kereskedelmi 20. J. Riabinin, i. m. 21. i. m. 22. APL, KmL, nr 152, 33v-37; nr 156, 519-522. 23. K. Myslinski: Róla gospodarczo-polityczna Lublina do 1795 r. (w:) Lublin 1317-1967 (Lublin, 1967) 21. 24. M. Bogucka: Z zagadnien socjotopografii wiekszych miast Polski w XVI-XVII w. = Miasta doby feudalnej w Europie srodkowowschodniej (Warszawa, 1976) 147. 25. Szewczyk, i. m. 28. 26. M. Bogucka, i. m. 148. 27. S. Tworek: Rozwit miasta. Renesans (w:) Dzieje Lublina. Próba syntezy, 1. kötet (Lublin, 1967) 97; /. Kaminski: Z przeszlósci cechów lubelskich = Rocznik Przemyski, 5. kötet 1924, 67. 28. K. Myslinski, i. m. 32. 29. i. m. 21; Szczygiel, i. m. 37. 30. Relacje nuncjuszów apostolskich i innych osób o Polsce, 1. kötet, wyd. K. Rykaczewski (Berlin, 1864) 249. 194