A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szalay Emőke: A debreceni fazekasmesterség története

a céh elöljáróinak.

30 A céhlevélből alkothatunk először részletesebb képet a debreceni fazekasságról. A XVI. század végén, 1599-ben készült papi tizedlajstrom a város lakosságának utcánkénti összeírását tartalmazza. Az utcák szerinti felsorolásban 11 Fazekas vezetéknevűvel találkozunk, akik esetleg ezt a mesterséget űzhették.

31 Egy-egy család lakott a Piac, a Szent Anna, a Hatvan utcán, míg a Német utcában két, a Nagy Csapó utcán négy, a Kis Csapón egy Fazekas nevűt soroltak fel. Ez is mutatja, hogy a debreceni fazekasok a Csapó utcán laktak nagyobb számban, ahogy ezt a következő századok adatai is mutatják. Már a céh kiváltságleveléből kitűnik, hogy a fazekasok híjával voltak a megfelelő minőségű anyagnak és nem tudták a helyi lakosok szükségleteit kielégíteni. Ezért a város idegen fazekasoknak is engedélyezte termékeik árusítását a vásárokon túl minden hétfőn 12 óráig. Fazekasaink szerették volna ezt a határozatot megváltoztatni. Ezért volt szükség harminc évvel később az engedély megerősítésére. Erre 1607-ben került sor a következő indoklással: „Hogy mivel fogadások szerént nem elégséges arra, hogy a várost jó es elégséges mivel esztendönkint el tarthassak. Annakokajert ez a végezés, hogy a vásár szabad sokadalomkor és hetfun deligh az idegen fazikasok be jöjjenek es minden fele fazikat arullianak" újból kiadatik.

32 Ezzel azonban nem oldódott meg a probléma a helyi és az idegen fazekasok között. Alig több mint 10 év múlva ismét azzal a kéréssel fordultak a fazekasok a tanácshoz, hogy tiltsa meg a „kontár helyeken" készült edények behozatalát. Ekkor a tanács hajlott kérelmükre és megtiltotta az idegen művek árusítását az addig engedélyezett vásáron kívüli alkalmakon.

33 Ezt a határozatot erősítették meg 1643-ban, előírva, hogy csak mázatlan edényt lehet behozni a városba.

34 1652-ben az idegen fazekasok árulóhelyét Bika András háza előtt jelölte ki a tanács.

35 Ez azt mutatja, hogy a külső helyekről jövő fazekasok állandó helyet kaptak a piacon. Takács Béla ennek okát abban látja, hogy a debreceni fazekasok a XVII. század közepére kiszivárogtak a városból.

36 Hozzájárulhatott ehhez a város azon határozata, hogy „se fazekas, se serfőző az erdőlést úgy mint eddig szabadon ne exercealja".

37 A fazekasok különbözése tovább folytatódott, ugyanis valószínűleg a számukra hátrányos határozatok miatt a céhek által a városnak járó taxa fizetését más céhekkel együtt elhanyagolták. Amikor emiatt a többi céh tiltakozott, a fazekasok azt válaszolták, hogy „ők a Hortobágy sarjából mívelnek, ők vásárra nem hordozzák mívöket".

38 A fazekasok kisebb és nagyobb szolgálatokkal tartoztak a városnak. Kötelességük volt a város csapszékeihez csuprok készítése.

39 Ezt a város nem várta el teljesen ingyen, hanem itallal kedveskedett a készítőknek. A jegyzőkönyvben 1643-ban a csapiárok kiadásai között sorolták fel az ivóedényeket készítő fazekasok által elfogyasztott italokat, amelyeket a „fazekasok meszelyé"-nék neveztek.

40 A kupakészítésnél jóval nagyobb terhet jelentett a fazekasok számára a közmunkákon való részvétel. 1617-ben kőművesekkel, ácsokkal együtt osztoztak az építkezéseken végzett 30. HBmL. IX. A. 3. kötet, 445, 1573. év. 31. Boldizsár, 1910. 100-103. 32. HBmL. IV. A. 1011/1. 1607. 318/26. 33. „A fazekasok instanciajara a tanács igy deliberalt, hogy kontár helyeken kezűit fazikat korsott az környulunk való videkrul az hajdú varasokrul... az szabad sokadalom kivül be ne hozhassanak söt meg az hétköznapi vasárban is ne legyen szabad be hozni..." HBmL. 1011/1619. év 208/16. 34. HBmL. IV. A. 1011/1643. év 95/16. 35. HBmL. IV. A. 1011/1652. év 587/46. 36. Takács, 1985. 457-458. 37. Zoltai, 1905. 185. 38. HBmL. IV. 1011/21., 1657. év 218/29. 39. Zoltai, 1937. 115. 40. Uő., 1903-1904. 108. 182