A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)
Régészet – Ókortudomány - Gesztelyi Tamás: Az úgynevezett Salamon ítélete ábrázolások kérdéséhez
sem egyetlen személyhez kapcsolódtak a történet variánsai. Vagy egyáltalán nincs megnevezve a bíró személye, csupán a bölcs ítélkezést kívánta illusztrálni a történet, vagy egy-egy legendásan bölcs ember, aki viszont területenként más és más (Gressmann, i. m. 212). Ha ez a történet eljutott a zsidókhoz, és több variánsban ismert volt az irániaknál és araboknál 38 , miért ne jutott volna el a Közel-Kelet legfontosabb kulturális központjába, Alexandriába. Mint anekdotikus történet változatos formában j elenhetett meg a bíró személyétől függően, de attól függetlenül is utalhattak rá, ahogy a Villa Pamphili columbariumában vagy Petronius Satyriconjában. Ezzel elvész a történet etnikumhoz kötöttsége, és részévé válhat görög mitológiai, mondai ciklusoknak is. Valószínűleg a történet nem zsidó variánsainak követését kell látnunk abban is, hogy az ábrázolásokon csak egyetlen gyermek szerepel. Az alaptörténetben ugyanis nem az egyik gyermek halála okozza a vitát az asszonyok között, hanem poligám viszonyok között a gyerektelen asszony igyekezete, hogy feleségtársa gyerekét eltulajdonítsa. Későbbi variánsokban fordul elő, hogy mindkét feleségnek születik gyereke, de az egyikét elrabolja a farkas, tehát ezért nem lehet jelen az ítéletnél, vagy jóval korábban hal meg, minthogy a bíróhoz fordulnak ítéletért. 39 A Salamon ítélete történetben viszont két gyerekről van szó, és a király elé közvetlenül az egyik halála után mentek. A bibliai ítélkezésből nem derül ki, hogy a halott gyereket is magukkal vitték-e az asszonyok, Josephus Flavius leírásából - aki A zsidók történetében szintén előadja az esetet (VIII26-34) - viszont egyértelmű, hogy mindkét gyermek jelen volt. Itt ugyanis a király ítélete úgy szól, hogy ne csak az élő, hanem a halott gyereket is felezzék el a két asszony között. A halott gyereknek, mintegy az előadott történet bizonyítékának a bemutatása, a keresztény ábrázolások állandó elemévé vált. A Salamon ítélete történet további változata lehet az a jelenet, mely az ún. Bokchoris ítélete serlegen látható (9. a-b képek) 40 . Az ítélet tárgya itt két élő gyermek, akik könyörgő anyjuk lábánál játszanak. A másik peres fél nem nő, hanem férfi. Jelen van a bárdját tartó hóhér (a bíró és az anya között) és a húsvágó tőke (a bíró mögött). A magas pódiumon ülő bölcs bíró Augustus vonásait viseli, tehát Egyiptom új uralkodójáét, aki igazságos ítélkezésével a meghódított terület békéjét és boldogságát biztosítja 41 . Az ábrázolás példa arra is, hogyan aktualizálták ezeket a közszájon forgó történeteket akár kortárs uralkodóra is. A Magyar Nemzeti Múzeum gemmájáról - mely minden bizonnyal a koracsászárkorban készült - megállapíthatjuk, hogy ugyanannak a történetnek egy variánsát ábrázolja, mely a pompeji falfreskón látható. Segítségével az itt felsorolt antik ítéletábrázolásokat úgy értelmezhetjük, hogy azok nem a bibliai Salamon ítélete történet alapján jöttek létre, hanem sokkal szélesebb folklór hagyományén, mely a bibliai történettől függetlenül is létezett. Megerősíti továbbá azt a feltételezést, hogy a történet képi megfogalmazása Alexandriában jött létre - valószínűleg több változatban is - és innen került át Itáliába. 38. Részletes bibliográfia Gasternél(l m. 551). 39. Gressmann, i. m. 219. 40. Az ezüstserleg Meroéban, egy királysírból került elő, és valószínűleg a rómaiak ajándéka az i. e. 1. sz. utolsó harmadában. L. L. Török, Geschichte Meroes. Ein Beitrag über die Quellenlage und den Forschungstand. ANRW II 10. 1. Berlin-New York 1988, 279, T. IV. 9. 41. C. Vermeule, Augustan and Julio-Claudian court silver. AntK 6 (1963) 33. H. Gabelmann, Antike Audienz- und Tribunalszenen. Darmstadt 1984, 126 sk. 150
