A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Természettudomány - Juhász Lajos–Tóth László: A maradvány tölgy-kőris ligeterdők szerepe a madártársulások fenntartásában a debreceni Erdőspusztákon

9. k?ép. Az őszi vonulás tömegfaja a vörösbegy (Erithacus rubecula). Téli időszak Ebben az időben a madárállomány az itt lévő áttelelő és az északról érkező téli vendégekből áll, kiegészülve néhány kóborló fajjal. A téli madárfauna összetételét meghatározzák a területen ténylegesen fészkelő de az északról érkező és kóborlókkal megszaporodott egyedszámú fajok. Ilyenek a cinegefélék (szén, kék, barátcinege és őszapó). Harkályoknál a fekete és nagy tarkaharkály karakter faj. A magevőket az erdei pinty, meggyvágó, zöldike, tengelic, valamint a citromsármány képviseli. A fajlistát kiegészítik az egész évben megfigyelhető de nem fészkelő nappali (egerészölyv, karvaly, héja) és éjszakai (kuvik, macskabagoly) ragadozók. Mellettük kóborlóként megjelenik a közép és kis tarkaharkály, és a hegyi fakusz is. Egy alkalommal holló párt is sikerült megfigyelni, ez a faj az utóbbi évben mutatott terjeszkedésével is magyarázható (12) és a téli fauna magasabb diverzitási társulását gyarapítja. Hozzájuk csatlakozik az északról inváziószerűen érkező fenyőpintyek több százas csapata, meghatározó szerepük van a madártársulás tömegviszonyaiban. A vegyes pintycsapatok a boreális területekről érkező fenyőpintyekkel és a homogén csapatokban járó csízekkel egészülnek ki és hoznak létre ideiglenes táplálkozó közösségeket. Ezek a fajok a gazosokban szerzik táplálékukat. Kisebb számban de rendszeresen feltűnik a léprigó is. 72