A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Természettudomány - Juhász Lajos–Tóth László: A maradvány tölgy-kőris ligeterdők szerepe a madártársulások fenntartásában a debreceni Erdőspusztákon

7. kép. örvös légykapó tojó ieszkénél. A széncinegék állományát 1986-os évben fogás — visszafogás módszerével a Lincoln index alapján 80—100 egyedre becsültük, a becslés szórása 20 körül alakult. 1987-ben a jelentős mortalitás egzakt számítást nem tett lehetővé. Az odútelep télen nemcsak a cinegéknek szolgált éjszakázóhelyül, hanem több mint 50%-ban mogyoróspeléknek is. Arborikol fészkelőként a héja, sárgarigó, meggyvágó, erdeipinty a tipikus. Talajszinten költ a fácán, valamint néhány kistermetű énekes, így a fülemüle, vörösbegy, csilp-csalp füzike, citromsármány. őszi és tavaszi vonulás időszaka Az őszi madárvonuláskor a „Kőrisesben" is megélénkül a madárélet. Az itt található vörösgyűrű som, fagyai bokrosok jó táplálkozó és búvóhelyet biztosítanak a madaraknak. A pintyfélék (meggyvágó, süvöltő, füzike) a kőris és juhar fák lependék terméseit fogyasztják. Kora ősztől kezdve legnagyobb tömegben vörösbegyek tartózkodnak a területen fekete és énekes rigókkal együtt. Megemelkedik a pintyfélék: a csapatokba verődő meggyvágók, a környező gazosokban táplálkozó csízek, zöldikék egyedszáma is. Ritkább vonulók a fitiszfüzike, a kis számban előkerülő szürkebegy, sárgafejű királyka és tüzesfejű királyka. Utóbbi faj megjelenése madártani érdekesség. A tavaszi vonulás időben hosszabb és kevésbé látványos. Az ekkor megjelenő fajok összetétele főbb vonalaikban megegyezik az őszi időszaké70