A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Természettudomány - Juhász Lajos–Tóth László: A maradvány tölgy-kőris ligeterdők szerepe a madártársulások fenntartásában a debreceni Erdőspusztákon

Ebből a felosztásból (3. sz. ábra) kitűnik, hogy a fruticikol fajok vannak legkisebb számban. Ez azzal magyarázható, hogy a cserjeszintben fészkelő fajok jó része a nyíltabb bokros ligetes területeket kedveli és itt a zárt erdő sűrű, egysíkú cserjeszintje kevés fajnak alkalmas. Az itt fészkelő madarak közül a barátka, a feketerigó és énekes rigó a legnagyobb egyedszámú. Külön kategóriát jelentenek az odúlakó madarak. A sok természetes és harkály vágta odú biztosítja megtelepedésüket. Ennek a csoportnak a nagy fajszámához magas egyedszám is párosul, így költési időben ezek határozzák meg a terület madártani arculatát. Létszám tekintetében kiemelkednek a seregélyek, harkályok és a cinegék. Az utóbbiak megtelepítése és jobb megfigyelése érdekébén 1986 tavaszán 25 odúból álló mesterséges odútelepet létesítettünk. Az odúk között 10 db eternit és 15 db fa odu volt, többféle röpnyilással. Az odúk jó részét széncinegék foglalták el de megjelent mellettük kisebb számban a kékcinege, az örvös légykapó és 1987-ben a csuszka is (3. sz. táblázat). 3. táblázat: A mesterséges fészekodútelep költési eredményei (1986., 1987-es években) и 5» d ±! lakott odúk sz. ^ e 'S o/S a %-os megoszlása 1986 1987 о*Й Jj ig« " 1986 1987 В Széncinege 17 5 8 7—12 6— 9 68 20,0 Kékcinege 4 12 8—10 5—10 16 4,0 örvös légykapó 2 2—5—65 8 8,0 Csuszka — 1 — — — — 4,0 Mogyoróspele 12 — — — 4 8,0 Cinege költési kíséri. — 5 — — — — 20,0 Azonosíthatatlan — 4 — — — — 16,0 Üres 1 5 — — — 4 20,0 A *-gal jelölt oszlopok adatai 1986-ra vonatkoznak. Az 1986-os év a cinegék szempontjából kedvező év volt. Az első fészekaljak sikerrel kirepülnek és a „cinegés odúk" 50%-ában másodköltés is volt. Emellett a többi odúkból is sikeresen röpítették egyéb költőpárok (örvös légykapó, kékcinege) fiókáikat. Ebben az évben sikertelen költés nem akadt. Ezzel szemben 1987-ben a kedvező koratavaszi időjárás hatására a cinegék megkezdték a fészeképítést és a tojásrakást. Sajnos az ezt követő erős lehűlés, hideg, párás idő hatására a fészkek nagy része megsemmisült. Ezt másodköltéssel sem tudták pótolni a madarak. A megmaradt fészkekben is csak kis számú fiókát találtunk (3—5 pd.), de még ezek sem repültek ki teljes számban. 1987 nyarán a széncinege állomány erősen visszaesett amit jól alátámasztanak a gyűrűzési eredmények is. Míg 1986 őszén 24%-át, 1987 tavaszán 21%-át tették ki a széncinegék az összes fogott madárnak, addig 1987 őszén már csak 10%-ban jelentek meg a fogott fajok között.