A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Nagybákay Antal Zelmos: Egy negyedszázados barátság története

A világháború kitörése nyilván megnehezítette a további szoros összeköttetést Móricz Pállal, de nem szakította meg. Maga a személyes megismerkedés mikor történhetett meg, még az I. világháború előtt, vagy csak ezután a háborút követően, erre adat nem áll rendelkezésemre. De az a körülmény, hogy Móricz Pál 1914. áprilisi levelében még magázza édesapámat, 1923. január 4-i, legközelebbi fennmaradt levelében viszont már tegezi, arra enged következtetni, hogy a személyes találkozás e két időpont között, valószínűleg a háború után történhetett meg. Sőregi János, a Déri Múzeum volt igazgatója Móricz Pál emlékezetére 1936-ban írt nekrológjában említi, hogy ő Zoltai Lajos útján ismerkedett meg az íróval, mikor az 1922-ben nyáron Debrecenben járt. Nincs kizárva, hogy Nagybákay (Rickl) Antal Lajos is ekkor került vele először személyes érintkezésbe, mégpedig valószínűleg munkahelyén a Sesztina Lajos vaskereskedésben. Erre enged következtetni az a tény, hogy egyrészt Móricz Pál birtokomban levő mindkét levélborítékán a címzés Nagybákay (Rickl) A. L. részére a Sesztina vasüzletbe szól, másrészt, hogy az 1923-ból megmaradt három levélből kettőben külön üdvözli a Sesztina cég akkori szeniorfőnökét, Sesztina Jenőt is. Talán az is érv lehet erre vonatkozólag, hogy 1922-től kezdve kezdtek megjelenni édesapám cikkei, amint azt egyik saját feljegyzéséből megtudhatjuk, bár irodalmi munkásságát már hamarabb megkezdte. 1922 után Móricz Pál levelei árulkodnak kettejük egyre mélyülő további kapcsolatáról. Az 1923. január 4-i levél, az első ebből az időszakból tulajdonképpen részvétnyilvánítás édesapám nagybátyjának: Rickl Gyula igazságügyi államtitkár elhalálozása alkalmából, de újabb adatokat is kér a Rickl családra vonatkozólag. Nagybákay (Rickl) A. L. válasza valószínűleg késhetett, mert Móricz közben megjelentette a Rickl családról szóló legújabb háromrészes cikkét: „A török császár boltja" címmel. Kiegészítő adatokat ezúttal, mint február 15-i leveléből kitűnik, Déri Gyula írótól (aki különben szintén Rickl leszármazott volt) kapott. Nagybákay (Rickl) A. L. levele azonban, ha késve is, de befutott, és ebben a már többszörösen kiaknázott Rickl család helyett felesége: VáradySzabó Anikó családjának, illetve a család tulajdonában volt Szabó Lajos Fiai rőfös cég történetének feldolgozását ajánlotta. E család rövid történetét ugyan már ő maga első próbálgatásai során, mint fentebb jeleztük, öszszeállította, sőt kiadott egyik novellája is e családdal foglalkozik, de úgy látszik szerette volna, iha Móricz Pál ezt is feldolgozza az ő szépirodalmi stílusában. Móricz azonnal reagál e gondolatra és kéri az adatokat. Levelében közben kitér további irodalmi terveire is: a Magyarországban megjelentetni kívánt cikkeire. Itt említi meg sajnálattal, hogy „Városi magyarok" с könyve ezideig még nem látott napvilágot. E könyvét pedig már 1914ben meghirdette „Naplemente" с könyvével együtt Singer és Wolfner könyvkiadónál, de úgy látszik a közbejött világháború ezek kiadását megakadályozta. Ezek egyes részleteit azonban — úgy gondolom — bedolgozta későbbi kiadványaiba. (A két „Magyar sirató"-ba.) A fenti levelében még szeretne valami emléktárgyat a Rickl családtól. Következő, április 21-i soraiban Móricz válaszol édesapám levelére és sürgeti a Szabó családi iratokat, valamint a kért Rickl családi emléktárgyat. 384